Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

Az életben a házak, a kőoszlopok, a falak mindig mozdulatlanul állnak, a színházakban viszont a szél legkisebb fuvallatára is meglebbennek.A színpadon soha nem úgy rendezik be a szobákat, mint az életben és a házak is egész másként épülnek. Én például az életben még soha nem láttam olyan szobát, amilyent a szerzők szinte minden darabban kivánnak: az előtérben jobbra és balra ajtó; a hátsó falon középütt ajtó; a háttérben balra és jobbra ablak. Próbáljanak csak ilyen házat építeni... Az életben ez lehetetlen volna, de a művészi, képzeletszerü igazság számára ez a kérdés nem lényeges és teljes szabadsággal oldódik meg. A természetben az ég soha nem hasonlit néhány sor lelógó égszínkék lepedőre, a színpadon viszont mindig igy ábrázolják. Végezetül az életben az események szakadatlanul váltakoznak,nap nap után telik a karmester és a zenekar minden beavatkozása nélkül. A színpadon viszont az eseményeket polkák vagy galoppok kötik össze egymással.

normális emberek az életben soha nem beszélnek fennhangon önmagukban, a színpadon viszont hangosan gondolkodnak és még felületes ismerőseiknek is szeretik elmesélni életrajzukat és leírni lelkűk legfinomabb rezdüléseit. Az életben az orvosok gyógyítással foglalkoznak, a színpadon viszont szeretnek beavatkozni mások családi ügyeibe. Ezzel szemben a professzorok a színpadon nagyon szeretik munkájukat és egyetlen esetet sem mulasztanak el, hogy terjengős előadást tartsanak és a tárgyalt kérdést minden pontban megvilágítsák. Mindig hosszú a hajuk és szakálluk őszül. A színpadon a cselédség nagyon kiváncsi és az orvosokhoz hasonlóan nem szeret igazi dolgával foglalkozni.- 29 -