Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

rázta nekünk Shakespeare-t, Schillert! ön... ön...- Hát akkor mi a baj? - szakította félbe őket nyugodtan Chronegk.- Az volt az érzésünk, hogy a hatás még erősebb lett volna, ha a színészek... ha a színészek...- Tehetségesebbek? - dobta fel a kérdést Chronegk. - Ó, igen, természetesen. Adjanak nekem egyetlen zsenit és én önöknek ajándékozom valamennyi ajtómat.

Se non è vero, è ben trovato.*

Mindazok után, amit elmondtam, adjanak fel önmaguknak és fejtsenek meg néhány kérdést, mint például:- Pél-e a zseni a csapkodó ajtóktól, a csörömpölő páncéloktól és a statiszták Játékától?- Miért félnek mindezektől a tehetséges, és még inkább a közepes színészek?- Nem érződik-e ki ebből a félelemből önnön erőtlenségük bevallása?- Nem vall-e túlzott önbizalomra a mai színészek többségének lekicsinylő magatartása a rendező, a díszlettervező, a Jelmeztervező, a kellékes stb. alkotó munkássága iránt? Nem volna-e ajánlatos ezeknek a színészeknek éppen saját Javukra Jó rendezést és színpadképet kívánni a darabokban, amelyekben Játszanak?- Amikor lebecsülik a közös munkát és magukra igyekeznek vonni a közönség teljes érdeklődését és figyelmét, nem tolják-e fel magukat ezek a színészek a zsenik mellé?- Nem tünik-e fel különösnek a sajtó és a kritika, amely túlnyomó többségében ezeknek a magamutogató színészeknek a tévelygéseit támogatja?- Sok olyan ember akad-e, aki valamilyen darab reá tett hatásában meg tudja különböztetni a rendező alkotását a színészek alkotásától?

*Ha nem igaz is, igen találó /olasz szólásmondás/.- 25 -