Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

- Nem megmoaolyogtatók-e az alábbi sorok, amelyek oly gyakran fordulnak elő a mai szinbázi kritikákban?

"Sajnos, a háttér elnyomta a jelenetet. Ragyogó díszleteket láttunk, régészeti pontossággal kiválasztott székeket, szöveteket, serlegeket, tömeget, mindezt egy varázsló keze élesztette újjá ás helyezte át a Z7I. századból a mai színpadra. Gyönyörködtünk a zörejekben, a madarak dalában, az ajtók osapódásában. Egyszóval távoli elődeink atmoszférájával vettek körül bennünket, de... nem láttuk a darab hősét. Pedig azt a mi nagyszerű, kiváló tehetségű I művészünk játszotta, és ha nem nyomta volna el őt ...” stb.

A színésznek köszönetét kell mondania vagy meg kell-e sértődnie jóakarójának ilyen cikke nyomán? Gondolkozzunk csak, kit dicsérnek itt: a rendezőt vagy a kiváló tehetségű színészt?- Mi lenne, ha a rendező az ilyen színész kedvéért kiemelné a darabból az együttest és a színpadképet - köszönetét mondana-e ezért a darab szerzője? Nem buknék-e meg ettől a darab és ennek következtében a kiváló tehetságü színésznek nem kellene-e üres színház előtt játszania, vagy teljesen abbahagynia kiváló tehetségű játékát, azzal a gondolattal vigasztalgatva önmagát, hogy a közönség még nem érett meg ehhez a darabhoz és az ő alakításához.

Nem. Még a nagyon tehetséges színésznek is csak a leggonoszabb ellensége tanácsolhatja, hogy a maga vállára vegye az egész darab sikerének minden súlyát és felelősségét. Ezt a terhet csak a zseni válla bírja el, de még a zseni is hiába homályositja el játékával a rendezés és a színpadkép minden egyéb hibáját, nem tudja teljes sikerre juttatni a darabot.

Végezetül tegyék fel az utolsó kérdést. Látott-e a mai nemzedék igazi ezinész-zeeniket? Olyan zsenikről beszélek, akik ugyanolyan ellenállhatatlan, lenyűgöző hatást tennének ránk, mint Shakespeare, Beethoven, Puskin, Gogol stb. müvei. Olyan színpadi zseniket, akik lenyűgözték volna eszü-26