Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

Mihelyt az előadás stílusát és jellegét nyíltan lerögzítettük, utána tökéletesítésük folyamata következik« azaz, bizonyos színpadi elemek kiválogatása és helyes elosztása által, kifejez? képességük és értelmük maximumáig fokozzuk őket. Itt adhatja a rendező tanujelét világos és mély gondolkodásának, valamint tehetségének. Ha például zenét is alkalmaz, meg kell határoznia - amint azt majd egy következő fejezetben megvizsgáljuk - mind a zene közreműködésének módját, mind a játékban betöltött szerepét, mind zenei jellegét.

Végül, a műfajok után, különbséget kell tennünk régi és modern müvek között.

a/ Hégi darabok

E csoportba azokat a közismert és közhasználatú müveket sorolom, amelyek a drámairodalom történetéhez tartoznak.

Tudott dolog, hogy e téren különböző előadási koncepciók állnak szemben egymással.

Mi a teendő? Hogyan lássunk hozzá a feladathoz? Minden döntés alapját a színházi vállalkozás alapelvei vetik meg. Minden az előadás által kitűzött céltól függ; oktató-e ez a cél, demonstrációs avagy kísérleti.

Annyi bizonyos, hogy bármilyen koncepciónk van is e müvek előadását illetően, e koncepciónak kritikai tanulmányokon és dokumentációs kutatásokon kell alapulniok.

á kritikai tanulmányok során el kell olvasnunk azokat az Írásokat, amelyek az Író életére, elgondolásaira,alkotási módszereire vonatkoznak, tanulmányoznunk kell a vitákat és elemzéseket, amelyeket müve az idők sorén kiváltott és mindenekelőtt, természetesen, figyelmesen kell elolvasnunk és feldolgoznunk magát a müvet. A cél az, hogy - különösen ha zseniális Íróról és többé-kevésbé bonyolult és összetett műről van szó - mély ismereteket szerezzünk egy- 95 -