Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

Ilyen módon eljutunk a rendező "második ihletének" megnyilvánulásaihoz és hatásaihoz.

Hallgassuk meg még egyszer teoretikusainkat:

"Egy darab olvasása közben ô /a rendező/ már látja a mozgást, a ritmust, a hangnemeket és a szineket. Első dolga az legyen, hogy megalkossa a díszleteket és a jelmezeket..." /Gordon Craig/

"Ha a rendezés valóban hele akar ágyazódni a drámába, akkor az alkotás eszméjéből kell kibontakoznia. Célja az, hogy színpadi illúziót nyújtson számunkra. Nem azt kell megkövetelnünk tőle, hogy az igazság rovására megtévesszen, hanem azt, hogy mélységesen lekössön bennünket és igy valóban azonosíthassuk magunkat vele..." /Adolphe Appia/

A rendező tehát, mindenek előtt, a darab elolvasásakor "elképzeli" az előadást. /A kiindulópont lehet éppúgy egy részlet is, mint a - szinházi szempontból bizonyos fokig felvázolt - egész./ Ez az elképzelés az itán formát ölt és kiteljesedik, miközben, mint minden alkotás, legtöbbször módosul, aszerint, ahogyan az "alkotás eszméje" felölti végleges, mindent átható, ellenállhatatlan erejű formáját, teljes egészében betölti intellektuális ösztönző szerepét. És ne feledjük: ez az eszme annál teljesebb értékű lesz, minél inkább támaszkodik a színházművészet teljes,torzitatlan ismeretére.

Ily módon megérthető annak természetessége,hogy valamely darabot, mind cselekményének fejlődését, mind stílusát, mind pedig, elsősorban, szellemét tekintve, olyan sokáig kell elmélyülten tanulmányozni, ameddig csak szükséges. Ha ennek az ismeretnek birtokába jutottunk, uj követelmények merülnek fel: például az, hogy a végsőkig elmélyítsük a drámai szituációnak, az alakok pszichológiájának, a dialógusnak elemzését; továbbá hogy tanulmányozzuk a kor szellemét, amelyben a mü Íródott s nem kevésbé azért a korét, amelyben előadásra kerül stb. Ennek hiányában az előadás bizonyos, néha durva tévedéseit semmiképpen sem kerülhetjük el.- 90 -