Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Első rész: A rendezés elméletéről
detisége és ebből legtöbbször a színpad száméra veszélyes torzulások születtek. Továbbá mert a film tanulmányozása nagy mértékben gazdagítja a művészi érzékenységet. Külön fejezetet kellene szentelni a művészetek egymásra gyakorolt, sokszor igen jelentős kölcsönhatásáról, 8 nem kevésbé a különböző színházi emberek: díszlettervezők, rendezők, írók, színészek, zeneszerzők egymásra gyakorolt hatáséról is; ez azonban nem tartozik jelen mü tárgykörébe. 2. Különleges ismeretek Mindenek előtt nyilvánvaló, hogy a rendezőnek, mind elméletileg, mind gyakorlati tapasztalatból, alaposan ismernie kell az előadásnak már megvizsgált különféle elemeit, elsősorban a színpadot a maga minden lehetőségével és feltételével /mint színpadi vagy játékteret/. Hosszasan és elmélyülten kell tanulmányoznia a színház elméletét és technikáját, a színház, valamint a rendezés történetét. A lehetőséghez képest neki magának is meg kell vizsgálnia a legjelentősebb francia és külföldi rendezők elgondolásait, mégpedig a gyakorlatban, az előadások tükrében. Igen értékes számára a cirkuszi- és varietéelőadások látogatása is; minden esetben sokat tanulhat hatásukból, amely értelmi, vizuális és auditiv ingereken alapul, de gyakran előfordul, hogy merész, uj kísérleteknek is tanúja lehet. Végül a rendező, ha nem volt maga is szinész, köteles a lehető legnagyobb mértékben tanulmányozni a szinész munkáját. c k Így adhat a színésznek minden esetben hasznos utasításokat és útbaigazításokat,a szerep kidolgozását, valamint a dikciót, a hangnemet, a maszkot, a gesztust illetően és, mindenek előtt, igy tarthatja kézben a szinész játékának egész menetét, igy késztetheti az erejéhez képest maximális színházi teljesitményre. Az ilyen rendezői irá-84-