Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

Negyedik fejeset

A RENDEZŐ SZEREPÉRŐL

Ezt a szerepet a következőképpen jellemezhetjük:

A rendező, miután elgondolta és lerögzítette a drámai cselekmény fő vonalait és ezt a cselekményt a színpadi elemek segítségével térben és időben megszervezte, ihleti és irányítja minden munkatárs munkáját oly módon, hogy a játék egységében együttesen megvalósítsák az előadás céljait.

Hugo, Dumas, Labiche, Seribe vagy az ifjabb Dumas kézirataiban — hogy régebbre ne nyúljunk vissza - néhány sor, esetleg néhány szó jelezte a színészek helyét és bizonyos mozdulatait, például és különösen a bejöveteleket és kimeneteleket, a színpad jobb- és baloldala közötti térre vonatkoztatva: X. belép balról, Z. kimegy hátul, Y. leül az előszínpadon stb.

A színházi szokásokhoz tartozott,hogy a színész egyedül tervezze meg jelmezét, maga döntsön maszkja, mimikája, dikciója, sőt, mondhatnánk, majdnem teljes egészében játéka felől is. Legtöbbször egy, a társulat kebelén belül választott színész /akit a legtekintélyesebbnek véltek/ hangolta össze az együttest, ő kísérelte meg, hogy összeegyeztesse az egyéni különbözőségeket, enyhitse az elütő színeket. És igy van ez még ma is sok színházban, ahol az igazgató maga nem vállalja ezt a felelősséget. A Comédie- Française egészen a közelmúltban kialakult igazgatási rendszeréig ezt a lomha hagyományt folytatta. Néha megesett, hogy a szerző vette ki részét legaktivabban az együttes- 74 -