Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

hatoljon át a rivaldán". A játékot meg kell erősíteni, "fel kell tölteni", hogy szinházi szempontból maximálisan kifejezővé váljék. És ilyenkor megesik, hogy ez vagy az a szó vagy replika "leesik", nem érvényesül.

Ennek meg kell találni az okát. Ha a szó vagy a replika tehet róla, a szerzőnek meg kell változtatnia. /Jouvet tanúsága szerint Giraudoux valósággal átdolgozta vagy ujjáirta a szöveget a próbák gyakorlati ellenőrzése nyomán./ Gyakran megesik, hogy a szerző indokolatlan kérlelhetetlensége kockára teszi egy jelenet, sőt egy egész felvonás sikerét. Egyes rendezők viszont olyan mesterien erősitik meg a játékot pontos, kifejező és a drámai szituációhoz alkalmazkodó részletekkel, hogy a szerzők lelkesedésükben készek kiiktatni azokat az irodalmi effektusokat, amelyek lehettek bár önmagukban sikerültek, de szinpadilag hatástalannak bizonyultak.

Ritka eset, hogy ilyenkor ne ugranának ki árulkodóan a hosszadalmasságok, akár a dialógusból, akár a játékból fakadjanak. Ekkor kerül sor a húzásokra. így minden tömörebbé válik, egymáshoz illeszkedik és egymásba kapcsolódik; és az egész előadás fokozatosan olyan színpadi mozgásra tesz szert, amely egyre szabadabb és egyszersmind egyre kötöttebb.

A rendező most már egyre éberebb és energikusabb lesz a dikelót. a tagolást, a kifejezést. az arcjátékot illetően. Valamennyi elemnek a lehető legtökéletesebb homogeneitásban kell egyesülnie, anélkül, hogy csak a legcsekélyebb erőfeszítés is láthatóvá lenne. A drámai vagy vígjátéki sűrítést elősegítő hatásoknak teljes érvényükben kell kibontakozniuk, de csak az előre megszabott kereteken belül. Itt már semmiféle alapkérdést nem szabad vitássá tenni, mert bármily jószándék vezérel is, csak árthatunk az előadásnak. A tizenkettedik órában megvilágosodó revelációkat félre kell tolnunk; veszélyesek, mert szinte elkerülhetetlenül hamis hangokat, megoldásokat vonnának maguk után. A szinház- 146 -