Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

zottak a kérdések is - minden szinész felolvassa a maga szerepét.

A szerepek felolvasása /olvasópróbék/

Ez a felolvasás hangsúly és .játék nélkül történik. Minden ilyen irányú törekvés elvonhatja a figyelmet a szövegről, amelyet most először is meg kell érteni, azutáni pedig fel kell fogni szépségeit.

A szerepek felolvasása mindenek előtt oktató célzatú. Lehetővé teszi, hogy felfedezzük bizonyos szavak vagy replikák drámai /vagy komikus/ jelentőségét /itt még csak a végleteket vesszük figyelembe/, továbbá a stilus drámai értékét, valamint azt, hogy ez a stilus egyezik-e a tervezett játékstilussal stb. Ilyen módon a felolvasás apránként feltárja az előadás,a rendezés eleven alapelveit és segítségével mélyen behatolhatunk a mü eszmeiségének, cselekményének, érzésvilágának árnyalataiba, hogy végül megtaláljuk a dráma lelkét.

Nyilvánvaló az is, hogy az olvasópróbák időtartamát és a nekik szentelt figyelmet a darab műfaja és értéke szabályozza.

Az olvasópróbák sorén változatlanul hasznos a fekete tábla alkalmazása. Segítségével a rendező vázlatokban, sémákban, ábrákban rögzítheti, milyen lesz a játék általános képe egy-egy adott pillanatban, már jelezheti a mozgásokat, hogy ezzel serkentse a szinész képzeletét, kiegészítő magyarázatokba bocsátkozhat az egyes szerepekkel kapcsolatban és ily módon egyre közelebbről láttathatja munkatársaival az előadás pontos célját.

Ez alkalomból a rendező esetleg javasolhatja egy színésznek, sőt, az egész együttesnek, hogy olvasson el bizonyos, irodalmi, művészeti, történelmi vagy kritikai müveket, tanulmányozzon olyan képeket és metszeteket, amelyek segítségével jobban megértheti és megragadhatja a jellemeket, az egyes jellemvonásokat, a célzásokat, eszméket, jel- 134 -