Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

képes ábrázolásokat. Hasznos dolog minél közelebbről megismerni azt a korszakot, azt a szellemet, azokat az erkölcsöket, amelyekre a mii és az előadás hivatkozik. És elsősorban - a tényeket. Különösen vonatkozik ez minden nem korunkban játszódó darabra, a külföldi darabokra, továbbá azokra, amelyekben irodalmi személyiségekről avagy filozófiai, társadalmi vagy politikai eszmékről esik szó.

Ha a rendező úgy véli, hogy a szöveget a szinészek megfelelő mértékben magukévá tették, megszakítja az asztali munkát és áttér a rendelkező próbákra.

III. A RENDELKEZŐPRÓBÁK

A rendelkezőpróbáknak az a célja, hogy a színész megismerkedjék azzal a színpadi berendezéssel, amelyet a rendező a játék számára létrehozott, és eligazodjék benne.

Segítségükkel a szinész újabb szakaszt tesz meg azon az utón, amely a játéktérnek és az előadás különféle elemeinek teljes megértéséhez vezet.

A szinpadi berendezés, mint tudjuk, felhasználhatja csupán a kopár dobogót csakúgy,mint a legbonyolultabb szerkezeteket. A színésznek apránként érzékelnie kell a szinpadi teret; fel kell tárnia és ki kell próbálnia.

A rendelkezőpróbák annál több odaadást és időt követelnek, minél bonyolultabb a választott szinpadi berendezés. E munka során a szinész megtanulja, milyen helyről,milyen helyzetben, milyen mozgás kíséretében kell elmondania ezt vagy azt a replikát és néha ennek vagy annak a replikának egy bizonyos szavát. Alaposan megismerkedik a rendezés tervével.Tanulmányozza a fő vonalakon belül saját magatartását. Ily módon a szöveg és a dialógus megértése tökéletesebbé védik; érthetővé lesznek az okok, amiért egy adott helyzetben éppen azt a helyet kellett választani, és világossá a szereplők egymást követő elhelyezkedései egy