Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

Ezek a megoldások fontos módosításokat vonhatnak maguk után a színpadi kompozícióban. Határozott és jellegzetes egyéniségek esetében a kölcsöilliatások teljes erővel léphetnek működésbe. Ezért olyan hasznos - mihelyt a rendezés általános vonalainak terve elkészült - a határozott és tudatos együttműködés. Ekkor a díszlettervező feladata magaslatára léphet, és egyénisége jelentékenyen növelheti a rendező javasolta elképzelés értékét. Viszont könnyen lehetséges az is, hogy a rendező tévedett választásában; ha olyan díszlettervet kap kézhez, amely a festő részéről túlságosan mély értetlenséget árul el, meggondolások nélkül nem szabad tovább mennie és, ha szükséges, másik művészhez kell fordulnia.

Az engedmények a téren nagyon is veszedelmesek.

A gyakorlatban hasznos, ha a festő mellé hivatásos makettkészitőt rendelünk, aki a tervet, a színes rajzok és vázlatok elkészülte után, kivitelezi. Mert valóban: a színpad pontos mértékeinek megfelelően elkészitett makett vitathatatlan előnyöket biztosit a gyakorlati munka irányítása szempontjából. A legtöbb nagy rendező alkalmazta ezt az eljárást. Ily módon sikerül elkerülni azoknak az értelmezési és felépítési tévedéseknek a veszélyét, amely egy egyszerű rajz vagy vázlat követéséből adódhatnak. Ez a gyakorlat, amely külföldön igen elterjedt, Franciaországban még nem talált elegendő követőre, nagy kárára a színháznak, amelyben úgyis túl sok véletlen jut szerephez. /Kivételt képeznek itt a majdnem teljesen lapos díszletek, amelyek az olasz rendszerű színpad leghagyományosabb konvencióit követik./ A rajz vagy a festés csak a teljesen vázlatos tervekhez felel meg, azaz a vonalak és az uralkodó szinek elképzeléséhez. Az épitett makett megkönnyíti a javításokat, a játék állandó ellenőrzését. Mind technikai, mind művészi szempontból kiküszöböli a félreértések kockázatát, értékes időbeli nyereséghez juttat és elősegíti, hogy a- 111 -