Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

színészek és a többi munkatárs tanulmányozhassák az előadás elgondolását. Ha például a díszlettervező a rendezővel egyetértés­ben elhatározza, hogy a diszletet egy adott pillanatban meghosszabbitja, úgy, hogy az belenyúljon a nézőtérbe - hogyan sikerülne valóban összehangolni az éppen játékban lévő különféle szinpadi tényezőket, a makett segítsége nél­kül? És ami jogosult és helyes ebben a sajátos és járulékos esetben, annál inkább válik azzá, ha a lényegről,a játékról van szó.33'/ Mivel a jelmezek és a kellékek megtervezése szoroséin kapcsolódik a díszletekéhez, általános szokás, hogy terveik elkészítését ugyanarra a művészre bizzák. De itt talán fon­tosabb követelmény a művész technikai szakképzettsége. Az anyagok megválasztása - néha, inkább gazdasági, mint művé­szi okokból, egészen váratlan és sajátszerü anyagoké -, a különleges öltözékek összeállitása, sőt, maga az elvi kon­cepció is e téren több és más jellegű gyakorlati nehézsé­get von maga után, mint a díszlet esetében. Mivel a jelmezt mindig mozgásban kell elképzelni, kivitelezését /szabását/ X// Hasznos dolog, ha a színpadnak és a díszletnek mind mozgatható /mozgatható díszletek és diszletelemek, bú­torok, kellékek/, mind rögzített elemei hasonló formá­ban szerepelnek a maketten is. Ha speciális függönyt kívánunk használni, előnyös, ha azt ugyanarra a dísz­lettervező festőre bízzuk, csakúgy, mint, alkalom ad­tán, az árnyjátékhoz vagy vetítéshez szükséges transz­parenseket. Néha, bizonyos rendezési koncepciók értelmében, meg­esik, hogy a játék folyamán maguk a színészek, nem pe­dig a diszletezőmunkások mozgatják vagy cserélik a diszletet, vagy legalább egy-egy diszletelemet. Hason­lóképpen előfordul az is, hogy a rendező a néző számé­ra mindvégig láthatóvá kívánja tenni a szinpadi gépe­zetet és ebben az esetben a diszletváltozások szükség­képp "nyilt színen" folynak; a takaró szuffitákat, függönyöket kiküszöbölik, mivel a takarás nem cél töb­bé. Ilyenkor a díszletnek és gyakorlati elrendezésének egy bizonyos, gondosan megválasztott kifejező szimbóli­­kája az előadás egyik döntő jellemvonásává lesz.- 112 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom