Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Mindjárt az elején megdöbbentett az a meghitt, családias szinezet, amellyel alakjait felruházza. Még Agamemnon is, aki pedig még a család, a király és a nemzetség totemisztikus vonásait képviseli, néha úgy fejezi ki magát, mint valami kisjáradékos, aki csak arra gondol, hogy nyugodt jólétben fejezhesse be életét.

Pszichológiai szempontból a legteljesebb alak kétségtelenül ELütaimnesztra; azt mondhatjuk, hogy egyike a drámairodalom első nagy alakjainak. Egyszerre sértett anya, aki jogosan akar bosszút állni; házasságtörő és érzéki assszony; házának úrnője, aki némi parvenu Ízzel, tudatában van gazdagságának5férje ágyasaira féltékeny hitves; királyné, aki retteg az egész nemzetségre leselkedő végzettől, ugyanakkor asszony is, aki nem habozik éjszakánként misztikus szertartásokon résztvenni, aki a föld istenségeit idézi, "miközben a többi isten alszik". /Ezekről a megnyilatkozásokról ma az afrikai vagy braziliai éjszakai szertartások nyomán alkothatunk fogalmat./ Klütaimnesztrát tehát teljes embernek érezzük. Mind a többieket: Elektrát, Oresztészt, Apollónt, Athénát, Kasszandrát, egészen a hírnökig, a dajkáig, sőt az ajtónállóig Aiszkhülosz - ismétlem - shakespeare-ien bonyolult és elmélyült emberismerettel alkotta meg. Sehol semmi fellengzős dagály, de igenis természetes nagyság.2^

x/ Ami az Oreszteia alakjainak pszichológiai finomságait illeti, föltehető, hogy Aiszkhülosz, aki döntő befolyást gyakorolt az őt követő generáció egész drámai termésére, a maga részéről szintén nem vonhatta ki magát annak, különösen Szophoklésznak hatása alól. Más szavakkal: ha Aiszkhülosz tagadhatatlan hatással volt Ssophoklészre, vajon milyen mértékben hatott Szophoklész Aiszkhüloazra, legalább a versenyszellem következtében és kölcsönösen az Oreszteia fejlettebb ée bonyolultabb jellemábrázolásának esetében? Szt a kérdést méltán föl Iahet vetni. - /A szerző./- 71 -