Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

előtt életet adni egy gyermeknek. És ezekben az esetekben a közönség, úgy látszik, a hatásosságra reagált, különösebb esztétikai állásfoglalás nélkül, mivel e bemutatók skálája Claudeltől Kafkáig terjedt Anouilh-on és Salacrou-n keresztül.

Én azt vallom, hogy egyszerűen mindent be kell mutatni, amit szeretünk és erről eszembe jut Sztanyiszlavszkij bánata, aki legalább egyszer az életben szeretett volna egy vaudeville-t bemutatni.

Végül meg kell jegyeznem, hogy a modern müvek felújítása általában véve jó dolog. Ezzel kapcsolatban azt gondoljuk: hasznos, szükséges és tisztességes dolog lenne valamilyen segítséggel rendszeresen felújítani az elmúlt ötven esztendő legfontosabb modern drámáit. Egy egész repertoárt lehetne itt összeállítani, amely alapja lehetne egy igazi Modern Nemzeti Színháznak.

Ami a bukásokat illeti, egészen természetes, hogy az ilyesmi uj daraboknál megesik. Én nem szégyellem egyik bukásunkat sem, sőt kettőre közülük vissza is térek majd. Szégyelltem volna, ha egy klasszikussal bukom meg! Mostanra már nem vagyok túlságosan büszke arra a módra,ahogyan színre hoztam a Ne tréfálj a szerelemmel-t. amely legrosszabb rendezői emlékeim közé tartozik. Pontosabban: magamra vállalok érte minden felelősséget. Vajha ez a darab jó lecke lett volna számomra.

Még egy megjegyzés. Műsorunkban háromnegyedrészt modern darabokat, egynegyedrészt klasszikusokat mutattunk be. És az ötvennégy darab között csak két külföldi akadt. Nem mintha elhanyagolnánk a külföldi drámairodalom alkotásait; az életmód hozta igy magával, amelyet a körülmények szabtak meg társulatunk számára. Hat hónap Párizsban, kiegészítve nagyszabású külföldi turnékkal: ez a rendszer különös erővel utal rá bennünket a francia drámára. Végtére is, mit várnak tőlünk külföldi barátaink, amikor meglátogatjuk- 96 -