Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

őket? Francia darabokat. Ez az oka, hogy nem mutatunk be több idegen darabot. Igen sokat közülük őszintén csodálunk, de nemzetközi helyzetünk, ha szabad igy mondanom, a francia drámára korlátoz bennünket. A ml törekvésünk egyébként kez­dettől fogva az volt, hogy francia nyelvű nemzetközi társu­lattá váljunk. Hazánkat szolgálni külföldi barátaink köré­ben: ez a mi legszebb jutalmunk! Amikor a világra jövünk, egy család körében találjuk magunkat, amelyhez vér szerint tartozunk. Ez valóságos tény, amely a valamennyiünket tápláló közös föld révén ki­terjed az egész hazára. A családon kivül vannak barátaink, hála egy bizonyos szellemi közösségnek. De a családon és a barátokon kivül is gyakran találkozunk olyanokkal, akikben, titokzatos módon, magunkat ismerjük fel, önmagunkat találjuk meg: ezek a "mi fajtánk"-ból való emberek. Nos, ezekkel az egyiváou embe­rekkel, akik néha kedvesebbek lesznek számunkra, mint csa­ládunk valamelyik tagja vagy egynémely barátunk, nemcsak saját hazánkban találkozhatunk, hanem a világ bármely más országában is. Legyen az Brazília, Argentina, Montevideo, Chile, Montreal, New York, Mexikó, Koppenhága, London, Berlin, Ró­ma, Velence vagy Edinburg, most már tudom, hogy ott ie van­nak velem "egyivásu" emberek, akikben fölismerhetem magam s akik ánbennem önmagukat ismerik föl.Mert a vér és a szel­lem közösségén kivül ember és ember között fennáll a szív közössége is. Ez a közösség az,amely fénybe vonja a mi kül­földi utazásainkat és eltörli az "idegen" szó érvényét. Ez a közös szív, amellyel mindenhol találkozunk, a mi remény­ségünk főforrása. Mindamellett meg kell jegyeznem, hogy egyre nehezebb külföldre exportálható francia műsort összeállítani. Sok francia szerző népünk bizonyos sajátos tulajdon­ságait aknázza ki: a szatírát, a gáncsoskodást, a csúfoló­dást és azzal töltik idejüket, hogy lealacsonyítsák erköl­- 97 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom