Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
IV. Jegyzetek munka közben
őket? Francia darabokat. Ez az oka, hogy nem mutatunk be több idegen darabot. Igen sokat közülük őszintén csodálunk, de nemzetközi helyzetünk, ha szabad igy mondanom, a francia drámára korlátoz bennünket. A ml törekvésünk egyébként kezdettől fogva az volt, hogy francia nyelvű nemzetközi társulattá váljunk. Hazánkat szolgálni külföldi barátaink körében: ez a mi legszebb jutalmunk! Amikor a világra jövünk, egy család körében találjuk magunkat, amelyhez vér szerint tartozunk. Ez valóságos tény, amely a valamennyiünket tápláló közös föld révén kiterjed az egész hazára. A családon kivül vannak barátaink, hála egy bizonyos szellemi közösségnek. De a családon és a barátokon kivül is gyakran találkozunk olyanokkal, akikben, titokzatos módon, magunkat ismerjük fel, önmagunkat találjuk meg: ezek a "mi fajtánk"-ból való emberek. Nos, ezekkel az egyiváou emberekkel, akik néha kedvesebbek lesznek számunkra, mint családunk valamelyik tagja vagy egynémely barátunk, nemcsak saját hazánkban találkozhatunk, hanem a világ bármely más országában is. Legyen az Brazília, Argentina, Montevideo, Chile, Montreal, New York, Mexikó, Koppenhága, London, Berlin, Róma, Velence vagy Edinburg, most már tudom, hogy ott ie vannak velem "egyivásu" emberek, akikben fölismerhetem magam s akik ánbennem önmagukat ismerik föl.Mert a vér és a szellem közösségén kivül ember és ember között fennáll a szív közössége is. Ez a közösség az,amely fénybe vonja a mi külföldi utazásainkat és eltörli az "idegen" szó érvényét. Ez a közös szív, amellyel mindenhol találkozunk, a mi reménységünk főforrása. Mindamellett meg kell jegyeznem, hogy egyre nehezebb külföldre exportálható francia műsort összeállítani. Sok francia szerző népünk bizonyos sajátos tulajdonságait aknázza ki: a szatírát, a gáncsoskodást, a csúfolódást és azzal töltik idejüket, hogy lealacsonyítsák erköl- 97 -
