Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

Ez a megjegyzés nagyon mélynek bizonyult. Valóban, megtörténtek olyan esetek, amikor a darab sikere alapján a nézőtérnek tele kellett volna lennie és mégsem telt meg. Úgy éreztük, kisiklott a talaj a lábunk alól. Szinte az eszünket vesztettük. Hát mi ez? A közönség nem szeret minket többé? Ez már a teljes közönyösség? Az egész nagyon kinos, nagyon aggasztó, és aztán egyszerre csak, minden különösebb ok nélkül, a közönség visszatér. Még mindig ugyanúgy szeretett minket, de talán más valamire támadt kedve!

54 bemutatónk közüls

14 volt átütő siker. Meghaladták a 100 előadást és biztosították további létünket. AOO előadás a Marignyben több mint 100 000 nézőt jelent./

26 bemutató siker volt. Vagy megközelítették a 100 előadást, vagy kivételesen jó sajtójuk volt, vagy pedig amortizálódtak.

6 bemutató félsikernek számított. Sok vitára adtak alkalmat és közepes kasszájuk volt.

Végül: 5 alkalommal buktunk meg. A kritika mind az öt darabbal csúnyán elbánt, a közönség pedig nem vette őket kellőképpen védelmébe ahhoz, hogy hosszabb ideig műsoron maradhattak volna.

Miféle tanulságot lehet levonni ebből az osztályozásból?

Egyfelől természetes dolog,hogy egy klasszikus, amely ellenállt az időnek, nagyobb hatással van a közönségre,mint egy uj darab. Felépitése ismeretes. A közönség előre tudja, miképpen vélekedjék felőle; a szelekció már megtörtént. Ha a stilus, amelyben e klasszikus alkotást szinrehozzuk, sikeresen egyesiti a hagyományt a frisseséggel, minden reményünk megvan rá, hogy a közönség ismét szellemi táplálékot és gyönyörűséget lel benne.

Másfelől a darabok 50 %-a volt siker vagy kiemelkedő siker. Jó átlag ez, ha tekintetbe vesszük, milyen kockázatos vállalkozás bemutatni egy darabot, vagyis: nyilvánosság- 95 -