Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

Ami az elméletet illeti, bizalmatlanok vagyunk az előre lerögzített elvekkel és formulákkal szemben.

A szinház, akár az élet, összetett és változó; minden formula jó azzal a feltétellel, hogy hiteles érzéklésből származik és hogy az értelmen és az érzékeken túl a szivre hat. A szív az a valami, ami az érzékek, sőt, maga a szellem fölött is szárnyal; a szív: a testfölöttiség.

És azért van az is, hogy előadásaink során akkor érezzük magunkat valóban megjutalmazva, ha az a benyomásunk, hogy ezek az előadások kilépnek a szinház kereteiből, és felemelkednek az emberi sikjára; más szóval{kölcsönhatást idéznek elő. Hiszen a szinház, mint minden művészet, vajon lényegében nem eszköz-e az emberekkel való érintkezésre? A szinház, amely életerejét az ember iránti mérhetetlen szeretetből meriti, vajon nem valami őseredetü közösség-e - az emberi közösség művészete?

Éppen ezért a mi jelmondatunk: az Emberről

Jouvet egyszer azt mondta nekem - ésezt, mint nagyon fontos megjegyzését agyamba véstem "Meg fogod ismerni a bukást és a nézőtered üres lesz; meg fogod ismerni a sikert és a nézőtered folyvást tele lesz, de meg fogsz ismerni egy harmadik jelenséget iss azt, amikor a közönség sikeres darabhoz sem jön elegendő számban s azt, amikor közepes értékű darabhoz csak úgy tódulnak. Ez a jelenség valójában a lebegés jelenségéhez hasonlítható. Ezek a legkínosabb mozzanatok, mert az ember képtelen megérteni őket. ügy látszik, mintha nem volna semmi okuk és semmi értelmük."

az Ember által az Emberért

Közönség és siker- 94 -