Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
IV. Jegyzetek munka közben
remekművekhez, de közben soha nem felejtkezünk el élő szerzőink szolgálatáról sem. Munkánk tehát, hála a repertoárrendszernek, igen széles skálájú. A klasszikusok tanulmányozása révén erősödhetünk és fejlődhetünk. Visszatalálunk a forrásokhoz. A helyes hangnem keresése során rátalálunk a stilusra. Tudatossá válik bennünk az a tömörség, gazdaságosság és harmónia, amely a jó Ízlés és a lángész kivételes találkozásából sugárzik. A klasszikusokon való érlelődés mellett megengedhetjük magunknak, hogy előrehatoljunk a drámairodalom többékevésbé felderítetlen tájai felé. Másképpen szólva: megengedhetjük, hogy a kísérletezéseknek szenteljük magunkat. Szerzőink legtöbbje nem ismeri a színpad minden eszközét és azt sem tudja, hogy mi mindent lehet "kihozni" a színészből. És itt meg kell jegyezni, hogy minden idők legnagyobb szinpadi szerzői, Shakespeare és Molière, színészek voltak. És igy van egy kis "gyógyitani-akarás" is abban, hogy mi ezeknek a kísérleteknek szenteljük magunkat. Abban a reményben tesszük, hogy kis szerencsével megvilágíthatjuk a fiatal szerzők útját és hogy a magunk eszközeivel segíthetjük őket müveik megalkotásában. Feladatunk lényege azonban a modern szerzők szolgálata. Ha kísérleteinkben az abszolút iránti vágy vezérel is bennünket, a modern müvek kiválogatásában viszont a lehető legeklektilcusabh szellemre törekszünk, őszinte alázattal hozzuk szinre mindazt, amit közérdekűnek találtaik. Végül, amellett, hogy a tiszta szó és a tiszta beszéd hangsúlyozott tanulmányozása állandóan leköti figyelmünket, különös nyomatékkai szenteljük magunkat a mozgásmüvéezet tanulmányozásának és foglalkozunk a pantomim rendkívül érdekes, hasznos és mélységesen költői művészetének gyakorlásával. Hitünk szerint igy műveljük igazi műves szellemben a mi művészetünket, annak valamennyi ágában.- 93 -
