Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

remekművekhez, de közben soha nem felejtkezünk el élő szer­zőink szolgálatáról sem. Munkánk tehát, hála a repertoárrendszernek, igen szé­les skálájú. A klasszikusok tanulmányozása révén erősödhetünk és fejlődhetünk. Visszatalálunk a forrásokhoz. A helyes hang­nem keresése során rátalálunk a stilusra. Tudatossá válik bennünk az a tömörség, gazdaságosság és harmónia, amely a jó Ízlés és a lángész kivételes találkozásából sugárzik. A klasszikusokon való érlelődés mellett megengedhet­jük magunknak, hogy előrehatoljunk a drámairodalom többé­­kevésbé felderítetlen tájai felé. Másképpen szólva: megen­gedhetjük, hogy a kísérletezéseknek szenteljük magunkat. Szerzőink legtöbbje nem ismeri a színpad minden eszközét és azt sem tudja, hogy mi mindent lehet "kihozni" a színész­ből. És itt meg kell jegyezni, hogy minden idők legnagyobb szinpadi szerzői, Shakespeare és Molière, színészek voltak. És igy van egy kis "gyógyitani-akarás" is abban, hogy mi ezeknek a kísérleteknek szenteljük magunkat. Abban a re­ményben tesszük, hogy kis szerencsével megvilágíthatjuk a fiatal szerzők útját és hogy a magunk eszközeivel segíthet­jük őket müveik megalkotásában. Feladatunk lényege azonban a modern szerzők szolgála­ta. Ha kísérleteinkben az abszolút iránti vágy vezérel is bennünket, a modern müvek kiválogatásában viszont a lehető legeklektilcusabh szellemre törekszünk, őszinte alázattal hozzuk szinre mindazt, amit közérdekűnek találtaik. Végül, amellett, hogy a tiszta szó és a tiszta beszéd hangsúlyozott tanulmányozása állandóan leköti figyelmünket, különös nyomatékkai szenteljük magunkat a mozgásmüvéezet tanulmányozásának és foglalkozunk a pantomim rendkívül ér­dekes, hasznos és mélységesen költői művészetének gyakor­lásával. Hitünk szerint igy műveljük igazi műves szellemben a mi művészetünket, annak valamennyi ágában.- 93 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom