Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
III. Szemközt a művekkel
IV A befejező szakaszban Barrault-nak, a társulatvezetőnek jegyzeteiből válogattunk össze egy csokorra valót. Sok érdekes és tanulságos gondolat akad bennük; követhető és elvetendő egyaránt. Ami ismét megragad: a színháznak, mint egész életet, egész embert követelő hivatásnak, mint súlyos és csodálatos diszciplínának szenvedélyesen komoly szeretető és tisztelete. A rajongás, amellyel egyes drámáknak, egyes alakoknak örök hűséget esküszik; a töprengő alázat, amellyel a kudarcokat, a bukásokat is tudomásul veszi. És ami ismét ellenállásra késztet: az iránytű elvetésének határozott kinyilatkoztatása. Mi megszoktuk, hogy az "eklektikus" jelzőt pejorativen alkalmazzuk; Barrault büszkén jelenti ki, hogy müsorpolitikája a lehető legeklektikusabb. "Bemutatni mindent, amit szeretünk" - ez az elv. A művész szeretete a bemutatandó mű iránt elengedhetetlen feltétel. De hogy mit szeret és miért, az elválaszthatatlan művészeti-világnézeti felfogásától, attól, hogy mit tart a közönség számára fontosnak, közérdekűnek, időszerűnek. És ezzel a hiányossággal függ össze az a jellemző tény, hogy Barrault a bukásokat s a közönség reagálását általában rejtélyesnek, kiszámíthatatlannak tartja. Kiemeli ugyan, hogy az ideális az, ha a mű iránti "nagy szerelem" a művészben "közösségi sziwel" egyesül; de hogy ilyen világszemlélettel a közönség igényeit, szükségleteit kitapogatni milyen reménytelen, legfeljebb véletlen, ösztönös ráérzések által megvalósítható feladat, azt az eddigiek után valóban nem szükséges bővebben fejtegetni. És befejezésül még valamit. Nagyon érdekes Barrault álláspontja a mai francia drámákkal kapcsolatban, amelyeket birálo élük miatt a külföld számára használhatatlannak tart, de egyébként is elitéi, mint "nem valami lelkesítő" alkotásokat. Kétségtelen, hogy a francia drámának van egy olyan ágazata, amelynek bírálata cinikus, destruktiv és felelőtlen, amely az embert valóban csak elcsüggeszti és a változtatás vágyát a legcsekélyebb mértékben sem kelti fel; Barrault Ítélete azonban épp ilyen súllyal irányul minden olyan dráma ellen, amely társadalmi jelenségeket birál és elhanyagolja az "egyetemes" szempontot. Ne* véletlen, hogy műsorán - az egy Gyűlölet éjszakája cimü, ellenállási té- 89 -
