Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
színésszé és nagyon nagy rendezővé, ahogy vártuk; ez az oka, hogy politikai téren soha nem haladt túl az anarchista szentÍmentalizmuson..." Pályába végéhez közeledve, rá fog-e döbbeni erre a zsákutcára Jean-Louis Barrault? Mivel elsősorban művész és rendkívül tehetséges művész, feltámad-e majd benne az a nagyonis művészhez illő elégedetlenség önmagával, amely gyakorlatának revíziójára kényszeríti, akár akarja, akár nem? Megérti-e, hogy a művészet, akár kis ’m’-mel, akár nagygyal irva, elsősorban nem forma, hanem állásfoglalás - eljut-e bármilyen fokú, relativ, haladó polgári szemléletmódhoz, amelynek fényében művészi eszközei is átalakulnak, és visszanyerik egykori hajlékonyságukat? Nem tudjuk. Ma, 1962-ben, igenis érdekel bennünket Jean-Louis Barrault; becsülhetjük, mint nagy színészt, vonzódhatunk hozzá, mint a színházat szenvedélyesen szerető jelentős egyéniséghez. De ha csak kicsit is megismerjük, rájövünk: a legjobban hibái érdekelhetnek, amelyek nemcsak az ő hibái, amelyek nagyon sok művészt, nagyon sok értelmiségit tartanak fogva, s amelyek biráló, vitázó leküzdése a mi művészetünk fejlődése szempontjából sem közömbös.- 8 -