Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Az Oreszteiának csak ez az egyetlen oldala Is igazolhatja már mostani bemutatását.

Ami az Oresztel&ban kibontakozó civilizációs koncepciót illeti: a családi rendből a törzsi,majd a városi rendbe való átmenetet - ennek kifejtését a szakértő szövegmagyarázókra bizzuk.

De a szorosan vett emberi szempontból egy dolog a figyelemreméltó: az ember helyzete az életben. Az ember, Aiszkhülosz szerint, két zóna között helyezkedik el: az állati zóna és a halhatatlanok zónája között. Kibontakozása szörnyű, végletes nyomorban kezdődik; a szüntelen erőfeszitésnek, amelyre kényszerül, valósággal megrendítő jelentősége van. Hogy fölfedezte a Jó és a Rossz érzetét - amely fogalmak valójában nem léteznek -, a világ hiányos megértéséből ered; abból, hogy helytelenül értelmezte az isteni kívánságot. Ha megérti az isteni kívánságot és az Isten akaratát, az ember fölemelkedhet a halhatatlanok közé; de ehhez az kell, hogy egész életét szenvedésben töltse el. A megértéshez "szenvedni kell".

Rendkívül izgalmas Aiszkhülosznál a végzet értelmezése is. A sors még az isteni igazságszolgáltatásnál is erősebb, ellentétben Szophoklésszel, akinél igazság és végzet különálló fogalmak.

Szophoklé8z szétválasztja a kettőt: az isteni cselekedet önkényessé válik.

Aiszkhülosznál a végzet nem más, mint az isten akaratából megvalósított igazság.

A végzet tehát három tényezőből ered:

1. Az emberi bűnből;

2. Az istenek reagálásából, és

3. A véletlenből.

Az embernek tehát módja van rá, hogy befolyásolja végzetét, mivel nem csupán egy önkényes akaratnak engedelmeskedik, hanem részt vesz sorsa kialakításában, mind bűneivel, mind a véletlen felhasználásával.- 84 -