Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Következésképpen az ember viszonylag szabad lény.

Végül megtalálható az Oreszteiában a félelem annyira fontos témája és ez egyike a legmélyebb okoknak, amelyek a mű bemutatására indítottak. "Istenek, szabadítsatok meg engem meddő szorongásaimtól" - mondja az egyik kórustag. ügy tűnik, hogy ez a kiindulási pont az egész görög tragédia forrása; mert a görög tragédia alapja lényegében az ember fájdalmas felismerése a világban elfoglalt helyzetéről.

Bizonyos, hogy minden ébredéskor valamiféle szorongás fojtogatja torkunkat, amelytől a lehető leghamarabb meg kell szabadulnunk.

Miután, a magunk szerény módján, feldolgoztuk Kafka rendkívül tanulságos és gazdag müvét, ma azt valljuk, hogy a szorongás állandó állapot, amelyet ugyan korunk néhány művésze különös élességgel ábrázolt,de amely az emberi lót legrégibb és legelemibb érzése. Kedvünk lenne ma azt mondani, hogy a szorongás megfelel a szellemi ürülékkiválasztás funkciójának, mint ahogyan a testnek is van ilyen funkciója. Valóban, a szorongás épp olyan meddő valami, mint az ürülék. Szabályos időközökben meg kell szabadulnunk tőle, mint ahogy ezt tesszük a test hasonló szorongásával is;és azokat, akik tetszelegnek szorongásukban,azokhoz hasonlíthatjuk, akik ürülékükben lelnék tetszésüket.

Az Qreazteiának az a célja, hogy megszabadítson bennünket ettől a meddő szorongástól. Olyan mü tehát, amely a Reményre alapul.

Ama másik remekműben, a Hamletben. a hős belehal fenséges szorongásába, de halála pillanatában megjósolja az élet megújulását, Portinbrae szimbolikus alakja révén. Fortinbras a tettet képviseli a maga teljes férfiasságában, a szorongástól megszabadult tettet, amely a rátapadt salakot is magával rántja.

Ez a magyarázata annak, hogy a Hamlet minden reneszánsz-korszak egyik remekműve.- 85 -