Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Hirtelen kivilágosodik, vakitóan lesújt a villám és az égen át visszhangzik a mennydörgés; a második fázis:himnemü. Csakhamar esni kezd, látszólag vég nélkül; a harmadik fázis: nőnemű.

Másik példa: amikor kávét főzünk, ti'z percig is eltart, amig a viz forrni kozd. Utána gyorsan rázuditjuk a forró vizet a frissen őrölt kávéra.és azután halljuk, amint cseppenként, igen lassan, leszáll a főző aljára és minél lassabb ez a harmadik fázis, annál jobb lesz a kávé.

így hát a legkisebb, a legjelentéktelenebb cselekvéstől a lét legfontosabb aktusáig, a ritmus pontosan ugyanaz, mint amit Aiszkhülosz az Oreszteiában alkalmaz. A semleges elem: nehézkes és lassú. A himnemü elem: gyors és kitörő. A nőnemű elem: lassú és súlyos. Manapság azért tűnik meglepőnek számunkra ez a hármas ritmus, mert korunk inkább az izgatott nyugtalanságét ismeri, mint a tettet.

Ez a nyugtalanság magyarázza meg a napjainkban bemutatott darabok túlzsúfolt bonyodalom-hálózatait.

Ezeket a darabokat valójában az ernyedtség hozta létre, nem pedig a férfias erő, amely csak a tettet ismeri.

Korunk drámája, amely cselekményes drámának hirdeti magát, valójában a bonyodalmak és a tehetetlen ernyedtség drámája. Az Oreszteia nagy leckéje az igazi cselekményes drámáé. A természetes ritmus az Oreszteia mozgás-ritmusa. Ez a ritmus felel meg az életnek, nem pedig a legtöbb mai darab nyugtalan és meddő mozgalmassága.

Az Oreszteia tehát egy férfias ritmushoz vezet vissza bennünket. Egyébként úgy látszik, hogy a nemzetközi politikai élet napjainkban ezt a hármas ütemet ölti magára. Először az úgynevezett "hidegháború” lassú előkészítő szakasza, néhány Münchennel és sok konferenciával ékesítve. Majd a konfliktus katasztrofális kitörése, amelyet követnek e korfiliktusnak gyászos következményei, ezek pedig lassúságukban és zavarósságukban végül belevesznek a következő konfliktus újabb "hideg" előkészítésébe...- 81 -