Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

megbélyegezhetnek - és az eszmélés hiánya nemcsak objektíve a maradás erőinek táborába taszítja a művészt, hanem művészileg is elhervasztja.

A Les Lettres Françaises élesszemü színikritikusa, Claude Olivier Párizsban, Barrault sikereinek színhelyén, presztízse fényétől sem vakítva fogalmazza meg ezt a könyörtelen Ítéletet. Hallgassuk meg öt; mit mond Kafka Perének felújítása alkalmából Barrault-ról, a művészről és az emberről.

"A baj csak az, hogy a Per bemutatója óta 14 év telt el. 14 év mindenki számira... kivéve, úgy látszik, Barrault-t.És itt korántsem arról az ’örök ifjúságról' van szó, amelynek állítólag bizonyos kivételes lények örvendenek. Bzt a 14 évet bizony Barrault félreismerhetetlenül ott hordozza villain, arcén... Mégsem ez zavart legjobban, hanem az, hogy belülről vált üressé, pontosabban, belülről száradt ki. És ez azért van igy, mert, úgy látszik, nem akar lemondani arról, hogy annak lássék, aki volt. Ebben egyébként semmiképpen sem felszínes színészi kaeérságot látok, hanem valami mélységes elvakultságot.

Véleményem szerint súlyos és szomorú dolog, ha egy olyan ember, mint Barrault - aki mindig azt mondja, hogy ’meg akar zavarni’, 'meg akar döbbenteni’, ami eléggé nem dicsérhető dolog - most, hogy színháza van, most hogy módja lett a cselekvésre, nem talál a maga számara semmi más teendőt, mint hogy feltámasszon egy 14 évet öregedett előadást, a legcsekélyebb módosítás nélkül. Hogy 14 év elmúltával nem érzi szükségét, hogy megújítsa kifejezési eszközeit, amelyek már akkor is vitathatóak voltak, mostanra p 3- dig teljesen hatástalanná váltak - például az öntetszelgó pantomimikus magamutogatásokat.

Az a pusztán technikai fölény, amelyről a díszletek, a világítás stb. kezelésében tanúságot tesz, semmiképpen nem leplezheti ezeket a hiányosságokat, amelyekhez - ha olyan elvetemültek vagyunk, hogy egy szinielőadástól azt várjuk: fejezzen ki agy világos állasfoglalást a felvetett problémával kapcsolatban - még egy súlyos mulasztást sorolhatunk: Barrault még 14 év gondolkodás után is megragadt ennél a ’bölcs’ - és roppant kényelmes - magatartásnál: ’Megőriztem a Per formáját, azaz meghagytam befejezetlen kérdésnek.'

Én pedig úgy vélem, hogy ma, Kafka elárulása nélkül, más irányba lehetne hajlítani ezt az előadást; olyan irányba, amely közvetlenebbül érdekessé tehetné a széles közönség számára."

És rövidebben, tömörebben visszhangzik ez az Ítélet Roger Vailland szavaiban: "Ez a vonzódás a kézművességhez - épp ez Jean-Louis Barrault gyengesége. íme, ez az oka, hogy minden tehetsége ellenére még nem vált azzá a nagyon nagj