Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

régi vázagyüjteménye szolgált, valamint azokat a felvilágosításokat, amelyeket a Louvre igazgatósága az anyagok minőségéről, bizonyos kerülendő sziliekről /pl. vegyi szinek/ adott, anélkül, hogy elfeledkezett volna azokról a szinházi szempontból rendkívül izgalmas benyomásokról, amelyeket mind Észak-Afrikában, mind pedig Dakarban szereztünk. Általános szabályunkat valahogy igy fogalmazhatjuk meg:időnként Afrika vagy a Kelet világából merítettünk ihletet, abban a hitben, hogy ezzel nem vagyunk hűtlenek az aiszkhüloszi Görögország szellemének lényegéhez.

Ami a diszletet illeti, ragaszkodtunk ahhoz, hogy elsősorban fát használjunk. Ne felejtsük el, hogy a görög színház nagy korszakának eseményei mindig fából készült színházakban zajlottak le. A kő és a márvány csak a hanyatlás kezdetén jelçnt meg.

Az antik színház köralaku orkhesztrája volt a mi bűvös körünk: a közepén álló oltár, a tümelé elhelyezését tiszteletben tartottuk; a proszkénion, a maga második síkjával, egy második színpadot sugallt nekünk, a proszkénion maradványai és az orkhesztra közé pedig nagy lépcsőt helyeztünk.

Ami a palotát illeti - a lehető legegyszerűbb alakjára, egy hatalmas kapura redukáltuk.

Meg kell jegyezni, hogy Aiszkhülosz nem tartja tiszteletben a hely-egységet. Az Oreszteia először Argoszban, majd Delphoiban, végüT Athénben játszódik. Ez a közömbösség a hely-egység iránt feljogosított, hogy Agamemnon palotáját csak akkor mutassuk be, amikor szerepe van a cselekményben és eltüntessük a Siri áldozók felerészében, hogy annál jobban kiemelhessük Agamemnon sirkövét.

Most pedig szóljunk a zenéről.- 75 -