Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

A Mr fölötti örömet elrontja a rettegés, amely a nép lelkére nehezedik. Tizenkét aggastyán jelképezi a népet: ez a Ear.

Klütalmnesztra arra készül,hogy fogadja Agamemnont... a maga módján. Ahogy megérdemli.

Egy hirnök jelenti a király érkezését.

A király megjelenik. Asszonya, fogadására, olyan bibor szőnyegen vezeti a palotába, amely egyébként csak az isteneket illeti.

Az általános rettegés egyre fokozódik.

Mig Agamemnon a fürdőben van, Klütaimnesztra megöli, de végez Kasszandrával is, Agamemnon frissen szerzett rabnőjével, "hűséges seregének ajándékával". Kasszandra, aki jóstehetséggel bir, előre látott mindent, még Klütaimnesztra tettének következményeit is.

Aigüsztosz, aki bölcsen a háttérben maradt, most megjelenik és örül a cselvetésnek, amely őt is megbosszulta.

A Kar felháborodik Aigüsztosz mértéktelen pökhendiségén.

Ez az első, mélyen és egyértelműen emberi dráma a Kar rettenetes óhajával végződik*

"Segitse egy isten Oresztészt és vezesse haza!" - Oresztészt, Agamemnon fiát, akit Klütaimnesztra eltávolitott Argoszból. Qresztész igy megbosszulhatná az apja ellen elkövetett undorító gyilkosságot.

Siri áldozók

Apollon, az igazságtevő isten, kinek törvénye a szemet szemért, fogat fogért, halált halálért, megparancsolja Qresztésznek, hogy térjen haza Argoszha.

Hajnal van. Oresztész először apja sirja fölött merül áhitatba.

A Kar ezúttal tizenkét fogoly rabnőből áll. Elektra, Agamemnon és Klütaimnesztra harmadik gyermeke közöttük él és osztozik sorsukban.- 65 -