Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Gyűlöletük kitör a bűnös, a házasságtörő királynéval szemben.

Oresztész fölfedi magát nővére előtt.

Mágikus szertartás során a rabszolganők "felhevitik" Oresztészt a bűn hőfokára.

MihelyJ Oresztész akarata megérett a tettre, előkészíti hosszúját.

Phókiszi parasztnak öltözve bejut a palotába, úgy rendezi a dolgot, hogy Aigisztosszal magára maradhasson, megöli, és amikor Klütaimnesztra, értesülve a történtekről, bárddal a kezében megjelenik, kivonszolja és megöli őt is.

Híven engedelmeskedett tehát Apollonnak és teljes mértékben megbosszulta apját.

De saját vérét ontotta ki és egy törvény, amely régebbi, mint a fiatal Apollon istené, kiszolgáltatja őt a föld istenségeinek? az Erinniszeknek, ezeknek a szörnyű istennőknek, akiknek szeme vért könnyez, testüket kigyok fonják körül; valóságos vérebek, akik veszett őrjöngéssel kapaszkodnak belé.

Oresztész menekül. Az Erinniszek mindenütt a nyomában vannak.

Az Eumenlszek

Oresztész Delphoibe, Apollon templomába menekül. Az isten, aki vezérelte, hü marad hozzá és védelmet Ígér neki. Most azonban hosszú önkéntes száműzetéssel kell lemosnia magáról a bűn szennyfoltját, hogy szárazföldeken és tengereken átkelve, az emberekkel való testvéri kapcsolatban tisztuljon meg. Csak ezután megy majd igazságot kérni Athénbe, a bölcsesség istennőjének, az isteni Athénénak lába elé.- 66 -