Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

bízta az aphidnai ïenoklész khorégoszt,X/^ hogy mutassa be a mester uj trilógiáját. /Talán fölösleges emlékeztetnünk a trilógiát követő szatir-drámára, amely Proteuszról szólt./ Ah! micsoda színházi aranykor volt ez a kor, amikor az arkhón a jómódú polgárok közül jelölte ki a legközelebbi nagy dionüszoszi versenyek khorégoszait. Ezek a khorégoszok rendkívüli megtiszteltetésnek érezték, hogy az előadással járó valamennyi kiadást magukra vállalhatták: a kórus tagjainak egy éves ellátását, a diszletek, a drága jelmezek, a próbák, a zenészek, a színészek, a lakomák költségeit stb., stb...

3. Az Oreszteia cselekménye

A trilógia: Agamemnon, Siri áldozók. Eumeniszek. I.e. 458-at Írunk. Aiszkhülosz hatvanhét éves. Három évvel később meghal. Szophoklész körülbelül harminchét. A korkülönbség körülbelül akkora, mint Corneille és Racine között. A versenyen Aiszkhülosz nyerte el az első dijat.

Olyan történetet vitt színpadra, amely legkorábban mintegy hatszáz évvel azelőtt esett meg. És arra használja fel, hogy "aktuális" következtetést vonjon le belőle. Ez a következtetés vajon örökre "aktuális" marad? Az-e még napjainkban is? Mi úgy hisszük. De legelőbb is lássuk;

a szituáció adatait. a/ íme a családfa:

Atreusz

X

Agamemmon Menelaosz

/felesége: Klütaimnesztra/ /felesége: Heléna/

' ♦ X

Oresztesz Elektra Iphigeneia

/akit feláldoztak/

Thiesztész /testvérek/

Aigisztosz és még két gyermek

Xt/ A khorégosz /karvezető/ gazdag görög állampolgár volt, akinek a dionüsziák alkalmából kötelessége volt a kórust felállítani, felszerelni és oktatásáról, kiképzéséről gondoskodni.- 63 -