Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

II. A színészről

Vagy i

5. Önmagát tünteti el;

Vagy»

4. Maga alakul át ismét csak mágikus módon, és előszeretettel veszélyesebbnek mutatja magát, mint amilyen.

így hát az ellenünk harcoló erőt eltüntetve vagy csalókán átalakítva azt hisszük, hogy kikerültük vagy legyőztük a szóbanforgó erőt; és ugyanezt hisszük akkor is, mikor önmagunkat tüntetjük el vagy változtatjuk át.

Például: egy ismeretlen és veszélyesnek látszó helyen kell áthaladnom. Fütyörészem, és olyan fesztelen léptekkel haladok, mintha semmi veszély sem fenyegetne.Valójában mesterségesen fojtom el a veszélyt.

Hirtelen egy fölfegyverzett gyilkos toppan elém: elájulok. Valójában eltüntettem magam.

Imikor magamhoz térek,azt látom,hogy rendőrök élesztgetnek. Egész viselkedésük elárulja megvetésüket az én félelmem iránt. Szégyenlem magam, de hát tehetek valamit? Igen: méregbe gurulok és szidalmazni kezdem őket. Valójában ijesztőbbnek mutatom magam, mint amilyen vagyok: átváltoztatom magam. A maguk részéről ők is megsértődnek és megfenyegetnek, hogy hatósági közeg elleni sértés cimén letartóztatnak, mire én teli torokból kacagni kezdek. Tulajdonképpen átváltoztatom őket barátaimmá, "haverjaimmá" és a gyászosnak indult incidens egyszeriben tréfává válik. Bűvös módon megváltoztattam a légkört.

Hazatérve tompultság vesz rajtam erőt. Senki sem tud kihúzni belőlem egyetlen szót sem; úgy viselkedem, mint aki emlékezetét vesztette. Környezetem azt mondja: milyen szomorú ma. Valójában egész lényem a felejtésre összpontosul. Egymás után átéltem a félelmet, a haragot, a jókedvet és a szomorúságot.

A színpadon is csak igy cselekszenek az alakok. És magatartásuk az érzelemnek ilyen határeseteiben a legizgalmasabb lehetőséget nyújtja rá, hogy jellemüket megragadhassuk.- 40 -