Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
Rettenetes szabály ez! Állandó gyötrelem azon szlnéesek számára, akik nem rendelkeznek ezzel a szerencsés fölényességl komplexussal. Mint minden ellenőrzési szabály, a felszabadulásáénak, a görcsösség feloldásának szabálya is azzal a veszély— lyel jár, hogy megfosztja a színészt, következésképpen az alakot is az őszinteségtől, a hitelességtől és a spontaneitástól. Hogy est a zátonyt elkerülhessük, meg kell kétszereznünk a koncentrálást, ás ima: eljutottunk a nagy szabályhoz, a legelső, a végső és az általános szabályhoz] a koncentrálás. vagy az akarat szabályához. Ez a legfőbb "alapszabály". Kifejleszteni magunkban a figyolem, az összpontosítás és az akaraterő képességét: végső soron ez a színész leglényegesebb feladata. Rengeteg kitűnő gyakorlat létezik e képességek kifejlesztésére. Ez a szabály foglalja magába mint a többit... "A többi a csend dolga." És hitemre mondom, Így igaz! Hiszen a színpadi játéknak, akár a zenének, az a létcélja, hogy megrezegtesse a Csend húrjait. Az érzelemről Ha az érzelem Telki állapot, a színésznek sohasem szabad tudomást vennie róla. A valóságban a bennünket szorongató érzelemről csak akkor veszünk tudomást, ha az érzelem már elmúlt; különben azonnal elenyészik. A színész kizárólagosan a jelenben él; folytonosan egyik jelenről a másikra ugrik át. Az egymást követő jelenek folyamán egy cselekvés-sorozatot visz véghez, amely egyfajta verejtékréteget választ ki és rak le rás ez a verejték az érzelmi állapot.Ez a verejték azt jelenti játéka számára, mint amit a gyümölcsnek jelent a leve. De mihelyt az érzelmi állapo- 37 -
