Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
A futamnak es az Irányítása a szerep érvényesülését szolgálja. Hasonlóan Despiau2^ mellszobraihoz, ahol egy szándékosan kidolgozatlanul hagyott kis felület kiemeli a mü többi részét, gyakran helyes, ha a szerep egy-két apróbb mozzanatát lazábban Tesszük,hogy színész és néző összeszedjék magukat az újabb nagy lendület közös mámorához. Hz a sportszerű szabály Ismét csak az önellenőrzés szabálya. Mennyi Önellenőrzési szabály létezik a színész mesterségében! Eszembe jut egy újabb közülük, amelyhez én a magam részéről olyan nehezen tudok alkalmazkodni:a f élsz ab adtai tsáitnak. a görcsössé« feloldásának szabálya. Hány gyakorlatot ismerünk a helyes lazításra, a feszültség feloldására, a megfelelő izomtónus elsajátítására; de milyen nehéz ezeket a gyakorlatokat végrehajtani és milyen ritkák a jó eredmények! Végső soron úgy látszik, hogy ennek a görcsösségnek egyik legkönyörtelenebb oka a félénkség. Az emberben meglehet a szenvedély, hogy belebujjon más valakinek a bőrébe, még arra is képes lehet, hogy személyiséget változtasson és más alakká legyen; de mindezt csak akkor, ha egyedül van. Meglehet, hogy a nyilvánosság előtt nem képes hozzászokni ezekhez a metamorfózisokhoz. Az eredmények - amelyeket ha egyedül van, el is ér - azonnal elenyésznek, mihelyt mgrettenve szembekerül a közönséggel. És az a fölényesség! komplexus, amely bizonyos színészeken elhatalmasodik, igen gyakran valójában abból fakad, hogy kénytelenek küzdeni e félénkség ellen. A közönség előtt a félénk színész elgyengül, görcsössé válik és elveszíti kifejező eszközeinek legjavát. A felszabadultság szabálya többé nem érvényes rá... Charles Despiau /1874-1946/ francia szobrász, Rodln munkatársa; főleg portrékat készített.- 36 -
