Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
be. Ha a Hamlet "hosszutávu verseny", úgy a Seapin 800 méteres futam. Ss mindenki tudja, hogy a 800 méteres futam különösen kényes dolog. Buenos Airesben esett meg, hogy kíváncsiságból megmérettem vérnyomásomat a Scapln előadása előtt, majd pedig közvetlenül a zsákjelenet után. 120-ról l?0-re ment föl. Hz a sportteljesítmény szabálya. így hát minden szerepnek meg kell, hogy legyen a maga "versenyterve". A színész olyan, mint egy zsoké; a szerepét lovagolja meg. És egyúttal, mint egy boszorkány: megnyerge- 11 az alakot, ahogy Goya képein kapnak söprűre a boszorkányok, és már bele is vágtat az éjszakába, megindulva pokolbeli versenyén. Az egyik szerep azt követeli, hogy nyugodtan indítsunk, fokozatosan gyorsítsunk, majd egy ideig erősen hajtsunk. Hirtelen azonban engedni kell az Iramból és csak a lendületet kihasználni, hogy az erőt a hajrára tartalékoljuk, amelyet bravúros tűzzel kell megoldanunk. A másik szerep azt követeli, hogy a lehető legtovább takarékoskodjunk erőnkkel egy bizonyos kanyarig. A tragikának, aki Phaedrát játssza, az első felvonásban rövid gyeplőn kell vezetnie paripáját; "vissza kell fognia". Hág a második felvonásban is /amikor vallomást tesz Hippolitessnak/, jól kézben kell tartania. A harmadik felvonásban elengedheti: megfeszített izmok, hosszú léptek, nagy lélegzet, széles dikció, helyes lélegzés; csak semmi görosössóg. Ilyen módon- fölkészül arra, hogy a negyedikbe "mindent beleadjon”; izmainak, tüdejének, Idegszálainak, érzékeinek és értelmének teljes erejét. Az első két felvonásban a tűz még csak lappang; a vallomásnál sziszegnek elsőt a lángok, da el csak akkor harapóznak, amikor a harmadik felvonás szólvihara felszítja őket. A teljes tűzvész, az épület lángralobbanása és összeomlása csak a negyedik felvonásban következik be. Az ötödikben; füstölgő hamu. A vágta lendülete lassú ügetésbe torkollik.- 35 -