Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
amelyben hiteles költészet rediit* a e költészet iránt Jouvet különösen fogékony volt. Scapin színrelépésével kapcsolatos ötlete a transzponálás szabályának engedelmeskedett. A transzponálásban látszólag már nem logikáról, hanem metamorfózisról van szó. Boldogok azok a művészek, akikben megvan ez a hatodik érzéki Éppen ebben a hatodik érzékben, amely költöd transzponálással képes átváltoztatni az igazságot, ebben redlik Giraudoux egész művészete. És egyúttal minden bonyolultsága is! Térjünk rá egy másik szabályra. Rendkívül csodálom a lóversenyeket, de semmit nem értek hozzájuk. Mégis az az érzésem, hogy a lóverseny nyelvében találhatom meg a következő szabály pontos elnevezését. Ennek az újabb szabálynak - amely különösen azokhoz szól, akik vezető szerepeket alakítanak - valóban az a lényege, hogy végig bír .luk a futamot. Hamlet szerepe például minden előadáson "kivesz" a színészből 80-100 dekát. Ha a Hamletet játszó színész már az elején "túl gyorsan veszi a futamot", akkor a harmadik felvonás második felére kifullad. Ha megkettőzött erőfeszítés árán itt nem fullad ki, úgy az ötödik felvonásra fog összeroppanni. Mert Hamlet szerepének egyik legnagyobb problémája a hosszúsága. Egészen a negyedik felvonás elejéig /az Angliába való elindulásig/ a fáradtság még elviselhető, az ember egyhuzamban egyazon lendülettel játszik. A negyedik felvonás legnagyobb részében azonban Hamlet nem cselekszik és Ophélia gyönyörű örQlési jelenetei alatt a színész kihűl.A három órai játéktól kábult fejében még ott zsonganak a replikák, a tirádák, a monológok kiáltásai és sóhajai. Akarata ilyenkor könynyen elzsibbad. A futamba való "visszaállás" az ötödik felvonásban, nevezetesen a temető-jelenetben,különösen nehéz. A reflexek igen gyakran csak néhány perc kósóssel lépnek újra működés-