Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

I. Hogyan jön létre bennünk a színház?

nekem Montherlants ' "Végre felfogtam a bikaviadalok mély értelmét. Az ember története rejlik benne... de az ember szerepét a bika vállalja! Ez a művészet sajátosan az Élet művészete !" A szinház művésze tehát egyidejűségében fogadja magá­ba az életet, a jelent, és azt a bizonyos csendet. Előbb elemeire bontja az életet, majd ujjáteremti. Hogyan bontja elemeire? A jelen mulékony szikra, amelynek mi vagyunk a tü­körképe. Szakadatlan elmúlása és megszületése által szünet nélkül mozgásban van. A sien, amig van, küzd, meginog, elnyel, hogy fenn­tartsa magát, kidobja magából azt, ami zavarja, támadást és védekezést váltogat. A folytonos mozgás rendszerén belül és a váltogatások ellenére bizonyos könyörtelen vezényszónak engedelmeskedik, amely sohasem változtatja ritmusát. A szinház művészét tehát az élet megfigyelésében ér­dekli mindaz, ami mozgás, ami változásokat idéz elő és ami ritmusban fejeződik ki* Ez a művész annyira közel áll a való élethez, a tel­­jes, az érzéki élethez, hogy a művészi alkotásokhoz szük­séges eszközök kiválasztásában nem engedhet meg magának olyan távoli áttételt,mint az absztrakt stilus, mint a két dimenziós festészet vagy a kő tömbje. A zene az, amely leg­közelebb áll hozzá, de a zene nem kelt olyan fizikai, hus­­vér benyomást, mint amilyet a jelen nyújt, amikor érintke­zünk vele. Ha az ember valamely művészet méltó vagyis engedelmes eszközévé válhatnék, ő lenne az eszményi művészi eszköz a x/ x/ Henry de Montherlant /sz. 1896/ katolikus francia drá­mairó , akadémikus ; nevét bizonyos irodalmi körökben nagy tisztelet övezi, uj müveit a Comédie-Française mu­tatja be, de igazi népszerűségre sohasem sikerült szert tennie. Metafizikus-misztikus drámái közül a később említett Malatestát /1944/ 1950-ben mutatta be Barrault.- 18 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom