Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

Ez a kép egyébként nem öncélú; aki sokat találkozik igazgatókkal vagy színházi vállalkozókkal, az sok ilyen játékosi alkatot fedez fel. És vajon a színházi szakma utolsó-szülött gyermekei, azok, akik magukat "szinházi vállalkozóknak" nevezik, lényegében mi mást csinálnak, minthogy "játszanak"?! 15 Jt-om van ebben a darabban, 30 % a másikban és igy tovább... Ezek nem valami művészetet űznek, hanem "feltesznek valamit", a nyereség reményében. És éppen úgy csalatkoznak, mint mások, csakhogy olyan fejvesztetten, értelem nélkül, mint a játékos a rossz tét után.

Kétségtelen, mi sem csalódunk kevesebbet, de nálunk még a kudarcoknak is van értelme, mivel azok, ha balsikeresek is, megfelelnek a színházról alkotott eszményi látomásunknak.

Gyakran hasonlítottam össze a rendezést a majonézkeverés finom munkájával. Valóban, a rendezéssel is úgy van, mint a majonézzel: vagy összeáll vagy nem. Hat vagy nyolc hét alatt az ember "keveri" a darabot minden irányban, rázza, habosra veri és egyszercsak azt érzi, hogy az anyag a villa alatt megkeményedik: a darab testet ölt, a majonéz "összeállt". De néha az is megesik, hogy ha az idő túl viharos, az olajat túl gyorsan öntöttük, semmi nem áll össze. Ugyanigy van a színháznál: bizonyos, súllyal nem is mérhető dolgok néha meggátolják, hogy a majonéz összeálljon. Pedig a tojás, az olaj és a szándék jó volt! "A darab nem állt össze" - szokták mondani. A kifejezés azonos.

A jó darabok erejéről

"Nem elég beszélni a muzsikáról, játszani is kell tudni", mondják Csehov Cseresnyéskor!jében.

A közönség is ezt kivánja. Szeretni akar és azt akarja, hogy őt is tudják szeretni. így van; ez a szinház.- 101 -