Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Rendezési ötletek

szaka nagyon hasonlított arra a problémákkal terhes alkotói állapotra, amelyben jónéhány növendékünk volt. Az akkori szinmüvészetnek ugyanis éppoly nehezére esett megőriznie a rögzített szöveg mellett a belső elevenséget, amennyire a mi fiatal munkatársainknak nehézséget okozott az áttérés a rögtönzött helyzetgyakorlatról a rögzített szövegű etűdre. Akkoriban a színművészet ugyanazt a módszert választotta, amelyet a rögzitett szövegű etűdnél sok növendékünk többnyire még nagy mértékben alkalmazott, tudniillik, hogy felidézték az egyszeri átélés beidegzett formáit és ezekkel a formákkal játszottak, aszerint az akkori színművészet, sok növendékünkhöz hasonlóan, még kötve volt az "illusztrálás művészetének" módszeréhez.

Növendékeink egyéni fejlődésükben most ugyanazon feladat előtt álltak, amely előtt a Cervantes! kor szinmüvészete állt. Nekik azonban lényegesen gyorsabban kellett azt megoldaniuk, évszázadok helyett félév alatt. Éppen a színháztörténet általinak választott fejlődési szakaszának kellett segitenie őket válságuk leküzdésében. Az eddigi etűdjátszás során megtanulták, hogyan lehet elmélyíteni egy látszólag egyszerű dolgot, hogyan érik el szellemi előkészítő munkával az érzelmek,a kis és nagy érzések mozgósítását, hogyan kelthetők fel azok a lelki érzetek, amelyekből a művészi élmény születik. Most még a tanultak alkalmazását kellett me gtanulniuk.

A munkát a színdarab együttes elolvasásával kezdtük.

"Rendezési ötletek"

A darab növendékeink körében igen vegyes fogadtatásra talált.

"Ezer kérdés tolult fel bennünk akkoriban" - igy számol be egyikük. "Miért éppen Cervantes? Ki volt tulajdon?képpen Cervantes? Miért A csodaszinpad? Még sohasem hal- 23 -