Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A színdarabig

Ily módon magától értetődő, hogy az együttes mindon színésze teljes mértékben felelős az előadott színdarab hatásáért.

Aki ezt a sokrétű felelősséget nem tudja vagy nem akarja vállalni, nem alkalmas rá,hogy együttesben játsszék. Ezért a kötelező próbaidő folyamán fiatal munkatársainkat jellemfejlődési lehetőségeik szempontjából is alaposan megvizsgáljuk. Igen, fejlődési lehetőségek szempontjából, mert a jellem, éppúgy mint a tehetség, a nevelés lehetőségétől és szükségességétől függ.

Tehát kölcsönösen követelményeket kell támasztani és teljesíteni, követelményeket a kollegákkal, a rendezővel és a szerzővel szemben. Azok a követelmények azonban, amelyekhez ebben a szakaszban eljutottunk, végső soron már a tragédiára és a komédiára irányultak; azok a régi, még mindig érvényes, a felismerésre és a megtisztulásra vonatkozó követelmények voltak, amelyek Arisztotelész tanaiból adódnak.

... A színdarabig

Az arisztotelészi tanítás lényegével felfegyverkezve, csoportunk elé raktuk a színdarabot, amelyet első kísérletünk céljára választottunk: Miguel de Cervantes Saavedra A csodaszinpad cimü müvét, Friedrich Justin Bertuch fordításában. Ez a közjáték abból az időből való, amikor az európai szinház éppen kinőtte első gyermekcipőjét; átmeneti mű, amelyen még világosan érződik, hogy a rögtönzött játékból származik, előadásában azonban éppen ezért az akkori színészek valószínűleg csak igen kevés elemét alkalmazták az "átélés művészetének". A színháznak ez az átmeneti kor-Y /

' A soronkövetkező előadásokat Ottofritz Gaillard "Egy fejezet Arisztotelészből" cimü értekezésében foglalta össze. - /M.V./- 22 -