Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A színész felelőssége - az együttes felelőssége
kell tennünk, hogy az anya magatartása és ezáltal helyzetének egész méltánytalansága félreérthetetlenül világossá váljék?- Egyedül nem boldogulok vele - állapítja meg az anyát alakitó szereplő. — A jelenet alatt folyton elfogott a színészi tehetetlenség érzése. Azt hiszem, több segitség kellene.- Például kinek a részéről?- A partnertől.- Hiszen én is ezt akartam - feleli most az apát alakitó szereplő. Amikor az anya azt a rettenetes mondatot kimondja, valami lelke mélyéig megrázza az apát. Még sohasem látta ilyennek a feleségét. Szégyenkezik miatta és azon fáradozik, hogy szapora, összefüggéstelen dadogásával elmossa a tanitóban a várható hatást. De ez a hatás a tanítónál természetesen be sem következik; ő, álhazafisága ellenére, vagy, jobban mondva, éppen amiatt, erkölcsileg semmivel sem áll az anya fölött. A cselekmény folytatódik, és az apa többé nem akadhat meg ezen a ponton. Talán később egyszer még visszatér rá. Most azon tanácskozik a csoport, hogy hogyan lehetne a jelenetén javítani. Egy uj, kiegészítő jelenetet vesznek tervbe. E tanácskozások során már világosan kitűnik,hogy kölcsönös segités nélkül sem magában a színészi munkában, sem az etikai felelősség kérdésében nem lehet boldogulni. Minden színésznek fenntartás nélkül szeretnie kell az általa ábrázolandó figurát. És mégis mint ember, felelős művészetének etikai hatásáért.Ezt a felelősséget csak együtteshez tartozó színész hordozhatja és alkalmazhatja az alakítást megelőző előkészítő munkában. Az együttesben mindenki felelős önmagáért, de ugyanakkor a partneréért és a többiekért is. És mindnyájan felelősek minden egyes tagért. Maga az együttes pedig felelős a színdarabért, a költői műért.- 21 -
