Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Örök elégedetlenség

még szorosabban belekapaszkodnak a bennük élő alak élniakarásába és megtalálják a szavakat - ha nem is mindig az előirt szavakat -, de az eszmélés első pillanatában ismét öszszeszedik magukat egy uj "mintha" segítségével. A kolléga sem fog sohasem súgni, hanem kétszeres intenzitással rögtönöz, és igy a színészi alaknak a fenyegetés révén felfokozott élniakarása visszanyeri kifejezőképességét.A néző befogadó készsége pedig sohasem lanyhul majd el technikailag túljátszott űrök és mélységek miatt, amelyek elmaradhatatlan hatása mindig a színpaddal való feszült kapcsolatának elernyedése lesz..

És hiányzott a siker még egy bevált "elősegítője" isi a kedves, jó, öreg főpróba-hisztéria. A próbafolyamat elérkezett a főpróba állapotának törvényszerűen szükséges mélypontjáig, és az együttes minden tagját a rendező többé vagy kevésbé mesterséges őrjöngési rohama nélkül is elfogta az a kötelező nyugtalanság és elégedetlenség, amelynek a premiert meg kell előznie. Remélhetőleg minden más előadás előtt is mindig újra nyugtalanok lesznekI Erre ösztökélje őket állandó kísérőjük, a társadalmi felelősségtudat. A színművészet három kisérő rosszai a kasírozott hangszer, a súgó és a főpróba-hisztéria feleslegessé vált. Az "átélés művészete" kiküszöbölte őket. Bár sohase jutna művészeinknél olyan súlyhoz az "illusztrálás művészete", hogy a színművészet e három mankója ismét előkerüljön!

Örök elégedetlenség

Aki azt hitte, hogy a "premierrel" végétért a közjátékunkon való munkánk, az csakhamar belátta tévedését. Még féltucat előadás sem volt a hátunk mögött,amikor ismét felütötte fejét - éppen egy látszólag különösen sikeres előadás után - a színésznek az az általunk már jól ismert nvugtalanitó elégedetlensége saját és kollégái alakításával- 111 -I