Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Hozzászólások

Kalkuttában a Bohurupee-társulat nemrég tartotta a Setu cimü darab utolsó - 1082-ik - előadását. Egy ilyen diadal indokait nehéz bizonyossággal meghatározni. Igazságtalan lenne az ilyen és hasonló népszerű sikereket a kispolgári Ízlésre hivatkozva elvből lenézni. (Ilyen alapon Shakespeare-t is elitélhetnék manapság népszerűségéért.) A darab sikerének két kétségtelen tényezője a szinen dübörögve áthaladó vonat realista trouvaille-ja volt, valamint Tripti Mitra csodálatos játéka, a gyermek utáni vágy által gyötört hősnő szerepében. Egy másik előadás, amelyről sokat beszéltek, a Titash Ekta Nadir Nam a Kalkuttai Little Theatre-ban, a 300. előadásához közeledik. Ez az érdeklődés különböző okokra vezethető vissza és ezúttal nem csupán a kivételes színvonalú előadás következménye; a realista tendencia itt is érezhető, de másként, mint a Setu

ban. Néhány brechti gondolattal találkozunk benne és egy árvizi jelenetben látványos fényjátéknak lehetünk tanúi. A legérdekesebb azonban egy kelet-bengáliai halászfalu atmoszférájának felidézése. A proszcéniumot megszüntették, a szinpad benyúlik a nézőtérbe, a tájnyelv és a vidék jellegzetes zenéje pedig tökéletesen idézi a helyszin atmoszféráját. A Delhi Országos Színművészeti Főiskolán Alkazi nagyrészt a pszichológiai realizmus stílusában dolgozik. A görög és francia szerzők fordításán és adaptációján kivül két figyelemreméltó hindi nyelvű darabot is színre hozott: az Ashad-Ka -ek -din

t és az Andha Yug

ot. Bangalorébanegy, a nepotizmusról és korrupcióról szóló szatirikus darab számos estén át vonzott telt házakat. Bombayben Adi Marzbannak a vidéki életről szóló "barbesque"-jei ellenállhatatlan vonzerőt gyakoroltak a tömegre. A Marathi Szinház társadalmi témákkal arat nagy sikereket. Nyilvánvaló, hogy a realizmussal egyidőben az európai varietészinpadok szcenikai művészete is meghonosodott itt. Ezeknek értékeit meg kell erősíteni és művészileg összeházasítani az indiai tradíciókkal. Emez már korábban is asszimilálta az idegen elemeket és továbbra is képes volna erre; de ezen a téren folyik a legélénkebb vita. Ez a szintézis csillant fel a múltban Uday Shankarral a Halhatatlan India - ban, a Meena Gurjari és a Heer Ranjha c. operákban, Tagore darabjaiban a Bohurupee-társulatnál és jelenleg az Andha Yug

ban és a Titashb

an. Krystyna Skuszanka és Jerzy Krasowski, a Nowa Hutai Szinház vezetői - Lengyelország Ugy tetszik, a realizmus akár mint doktrína, akár csak mint egyszerű tendencia csak azokban a korszakokban virágozhat, amelyekben a világ megfigyelésére és megismerésére szolgáló emberi eszközöket elegendőnek vé-