Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Hozzászólások

A 2. és 3. kérdés feltételezni látszik, hogy elfogadjuk egy uj realizmus létezését. El kell ismernem, a "rendhagyó" darabok kissé fárasztanak már: de azt hiszem, ez egyfajta természetes (és alapjában véve érdektelen) reakció az utóbbi évek intenzív aktivitására. Az a tény, hogy a jelek szerint létezik egy reakció az "abszurd"-dal szemben, még nem szükségképpen jelenti azt, hogy vissza fognak térni a realizmushoz. 2 Manapság nem fogunk XIX. századi darabokat irni; témáik nincsenek kapcsolatban korunkkal, stilusuk tul nehézkes és a válaszok tul egyszerűek. 3 Az Örült anyám kedvteleseb

en sok olyan replika volt, amely értelmetlennek látszott, például: "Hark louse I love you. " (Idehallgass, csirkefogó, szeretlek. ) Az egész összefüggésében ez egyáltalán nem értelmetlen; de az ilyesfajta mondatok magukra vonják a figyelmet és az embereket arra késztetik, hogy feltegyék a kérdést: "Mit jelentsen ez?" - ez pedig pontosan az, amit el óhajtok kerülni. Epp ezért nem hiszem, hogy még egyszer leirok ilyesfajta mondatokat. Mint ahogy nem alkalmazok többé ellenpontoző dialógust sem olyankor, amikor a közönségnél specifikusan zenei hatást akarok elérni. Példa erre egy részlet a The Knack c. darabból: Kimegyek. Szeretnék sétálni. Én is. És a ládák? Te itt maradsz. Miért kell maradnom? Vigyázhatnál a ládákra. 0 is megteheti. Ki teheti meg? Tom teheti meg. > ss O fent van. Nem hagyhatnánk itt őket? Szükségem van rájuk a lányegyletben. Nem hiszem, hogy az ilyesfajta dolgok még valaha inspirálni tudnának, de hogy mit fogok ehelyett csinálni,azt nem tudom, majd a legközelebbi darabom irása közben kitalálom. És ha most tudnám is, itt nem mondanám meg: abban a pillanatban, amint egy problémával szemben objektívvé válok,