Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Nyílt realizmus (Bernard Dort)

amelyet a Rougon-Macquart ciklus alkot - ezt mintegy autonóm elemként teszi, amely bekapcsolódik az egészbe, alkatrészként, amelynek megvan a sajátoshelyea motorban. Viszont a La Remise világa se nem autonóm, se nem telj es önmagában, és nem is illeszkedik harmonikusan egy tágasabb egészbe; a francia társadalom egészéhez képest marginális helyzete határozza meg. Így minmgkiegyensulyozatlannak tűnik számunkra és visszautal bennünket az össztár sa dalom fejlődésére. A La Remise naturalizmusa igy tagadja meg önnönmagát és egy szélesebb társadalmi perspektívára utal. Egyébként Antoine már a XIX. század végén túlhaladta a szigorúan értelmezett naturalizmus határait. Zola, aláhúzva, hogy "a természetnek a szinházba való beviteléről" van sző - ezen a társadalom természetét értve -, hangsúlyozta,hogy a természetet csak az emberre gyakorolt hatásában^ lehet bemutatni. Antoine pedig ugy beszélt a realizmusról, mint "kifejező választásról". Ezzel a valóság globális és állitólag pártatlan reprodukálásának elvét ásták alá. És midőn Antoine az Odeonban egyes klasszikusokat azzal a szándékkal vitt szinre, hogy "belehelyezze őket... abba az országba és időbe, amelyben születtek", ' akkor már történelmi dimenziót vitt az előadásba, noha eközben tisztán naturalista alkotást látszott létrehozni. Az illúzióval való szakitás ma már befejezett tény. Senkisem vitatja többé. De mint Meyerhold megjegyezte: "Tévedés a stilizált szinházat a realista színházzal szembeállítani. A mi formulánk igy hangzik: stilizált realista szinház. ) A mi realizmusunk szintén nem a felidézett valóság és a szinpad közötti konfúzión nyugszik,hanem annak tudatos felismerésén, ami megkülönbözteti őket. Minél inkább teret ad a szinpad a "tudatos konvenciók"-nak (hogy újra Meyerhold egy kifejezését idézzük), annál inkább lesz képes egy széle,, és komplex valóság felidézésére: túllépve egy keskeny miliő valóságán, egy egész társadalom, egy változó világ valóságát idézi fel. Ahogyan Brecht irta: 4) Hyen a díszletek szerepe. Kiszélesítik a dráma birodalmát, magát a természetet hozván be a színházba, az emberre gyakorolt hatásában." Emile Zola

: Naturalizmus a színházban. Párizs 1881. 101. o. 5) Antoine: Causerie sur la mise en scène. (Beszélgetés a rendezésről) Revue de Paris 1903. ápr. 1. ^Lásd: Meyerhold

: Le Théâtre théâtral. (A teátrális színház).,Gourfinkel fordításában, a Pratique du théâtre c. gyűjteményben; szerkeszti: André Veinstein. Megjelent: Párizs" 1963.