Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)
Nyílt realizmus (Bernard Dort)
Bernard Dort NYÍLT REALIZMUS A nyilt realizmus nem mindig örvend jő hirnek. Ha egyeseknek hinni lehet, ugy a nehézkesség, az erőlködés, a prózaiság szinonimája... tehát öszszeférhetetlen a szinházzal, amely viszont csak hősiességre, invencióra és költészetre áhitozik. Ez a félreértés régi keletű; közel egy évszázados. Pontosan egyidős az "idealista reakció" -val, ^ amely szembeállította LugnéPoe-t, Craiget és Copeau-t Antoine naturalizmusával. A két világháború között drámairőink előszeretettel ironizáltak efelett. Ismeretes Cocteau mondása, amellyel eképp en határozza meg Antoine-t: "Az a férfiú, aki a drámairodalomba bevezette az ajtókilincset. " Es Giraudoux tirádája a Párizsi rögtönzés ben: "AThéâtre Libre, az volt csak a bájos. Azt mondták: öt óra van, és volt egy valóságos falióra, amely el is ütötte az ötöt. Egy falióra szabadsága mégsem egészen ebből áll - és szerzőnk hozzáteszi -, ha a falióra százkettőt üt, akkor már kezdhetünk színházról beszélni. "Kétségtelen tény, hogy a francia szinház ekkor hátat forditott, ha nem is a realizmusnak, de legalábbis a naturalizmusnak, felállítva egy "tiszta" szinpadi művészet követelményét, amely egyedül a sző varázslatán alapul, vagy méginkább, amely Edward Gordon Craig kívánságának megfelelően, csak mozgásbői, diszlétből és hangbői áll; lenézett minden közvetlen hivatkozást a látható valóságra - és inkább átengedte a másodvonalbeli valóság megidézésének gondját a bulvárszerzőknek. Am a realizmus kérdése ezzel még nem rendeződött. Kevéssel a felszabadulás után egy Sartre vagy egy Camus "eszme-" - vagy éppen "tézis" - darabjai újra megnyitják a vitát: áthelyezve a hangsúlyt az ember helyzetére egy sötét, véres vagy "abszurd" világban, e müvek eltávolodtak a szinház a szinházban -szerű játékoktól (noha Sartre-ra hatott a pirandellizmus) és visszatértek a majdhogynem naturalista formákhoz (lásd: A tisztességtudó utcalány ). Ezzel szemben, azok a drámaírók, akiket manapság "abszurd"-nak hívnak, az elkötelezettség követelményeinek és a hagyományos technikai eljárásoknak egyaránt hátat fordítva arra törekednek, hogy visszaadják a színházat a maga realitásának, alapelemének te^Ismeretes e tárgyban Dorothy Knowles fontos tanulmánya: Az idealista reakció a színházban 1890 óta, Párizs 1934.
