Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

letváltozásokkal akarnak illúziót kelteni. Újra meglelték a költészetet.

Henri Ghéon "Compagnons" térsulataX//, és kővetőik, a cserkészek, az országjárók, a J.O.C. fiataljai, a Vieux-Colombier növendékei, akik 1925 és 1930 között szórakoztatták Beaune vidékének szőlőmunkásait.tudják, hogy könnyű megtartani a közönséget és felkelteni bizalmát, ha a vállalkozás szándéka nyilt és derüs,és a hang, amelyet megütnek, helyes és őszinte.

Ezért hát én semmi rosszat nem látok abban, ha a fiatal francia színjátszás vándortársulatai nem kapnak kézhez kész műsort. Ellenkezőleg. Minél jobban érzik,hogy nem tudják használni azt a műsort,amelyet szükségmegoldásként mérmár hajlandók lennének elfogadni,annál szilárdabb lesz meggyőződésük, hogy saját erejükből kell uj műsort felépíteniük, uj műsort, amely megfelel sajátos körülményeiknek és funkciójuknak; és annál több jogunk lesz rá, hogy mélyreható újításokat reméljünk tőlük.

Amennyire csak éghajlatunk lehetővé teszi, szaporítanunk kell a nagyszabású, emelkedett szellemű színjátékok számát. Ha művészetünk erőben és nemességben gyarapodni akar, nem találhat jótékonyabb kényszert, lelkesitőbb leckét, mint amilyet a francia építészet és a francia táj remekei szabnak rá. Csak arra vigyázzunk gondosan, hogy ne

Henri Ghéon /eredeti nevén Henri Vangeon, 1875-1944/ francia Író. Ifjúkorában a költői színházat akarta megújítani, a világháborúban katolizált s nagy, vallásos népi színjátszás megteremtésére törekedett, a középkori színház példájára. Ezért alapította 1924-ben Les Compagnons de Notre-Dame nevű társulatát és ezért irta számos misztériumjátókát is, amelyekben hasztalan igyekezett friss vért önteni elavult s érdektelenné vált témákba.- 95 -