Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

Marne-megye egy kis tanyájára. Ott napi öt órán át a műsor­ra kerülő darabokat tanulmányozzák, vezetőjük irányításá­val. Ezen kívül két órát szentelnek a szabad ég alatt a hangos olvasásnak, amelyet úgy tekintenek, mint gyakorlatot az értelem csiszolására és a helyes tagolásra, továbbá szö­vegmagyarázatoknak /drámák, versek, klasszikus prózai rész­letek/ és testgyakorlásnak. E módszer előnyeit teljes mér­tékben csak néhány év múlva értékelhetjük majd, de érezni már most is érezhetőek. A társulat, amelyet már két hónapi közös munka gya­korlata edzett meg és amely már elsajátította műsorának egy részét, ma, szeptember 1-én visszatér Párizsba. Itt másfél hónapon át folytatja a próbákat, .immár színpadon, jelmezben és díszletek között. 5. A szinlnövendékek Mivel ujitó kísérleteink során olyan egyénekkel dol­gozunk, akiknek jellemét és természetét mér korábbi benyo­mások alakították ki, nem kételkedünk abban, hogy törekvé­seink erős ellenállásba ütköznek majd. Ezért reformunkat ebben a vonatkozásban még élőbbről akarjuk kezdeni. Azt szeretnénk,ha színházunkkal egyIdőben,vele együtt és ugyan­azon elvek szerint, vérbeli szinilskolát is nyithatnánk. Az iskola ingyenes lenne; tanítványait egyrészt egészen fiatal emberekből, sőt gyermekekből toboroznánk, másrészt olyan színházat szerető és ösztönös tehetségű férfiakból és nők­ből, akiknek ösztönét még nem rontották meg a fogyatékos módszerek és a bevált szakmai szokások.Ez az uj erőkből ál­ló bázis lenne vállalkozásunk későbbi nagyságának forrása; de már az első években belőle merítenénk azokat a munkatár­sainkat, akik képesek az epizódszerepek eljátszására, to­vábbá innen kerülne ki az a képzett statisztagárda, amely színpadi gyakorlatot akar szerezni s nem utolsó sorban- 47 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom