Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

sokkal többet ér azoknál, akiket általában e célra alkalmaznak.

Félő, hogy zsúfolt munkátérvünk a vállalkozás elején nem teszi lehetővé az iskola létrehozását. De mihelyt módiinkban áll, minden gondunkat erre fordítjuk és felépítési tervünket akkor majd uj cikkben fejtjük ki.

5. Rendezés és dlszletezés

Rendezésen mi a drámai cselekmény tervrajzát értjük. Ez nem más, mint a mozgások, mozdulatok és magatartások összessége, az arckifejezések, hangok és csendek harmóniája; egyszóval a színjáték totalitása, mint egyetlen elgondolás terméke, amely elképzeli, szabályozza és összehangolj a. A rendező gondolja el és teremti meg az alakok között azt a rejtett és mégis látható kapcsolatot, azt a kölcsönös érzékenységet, az egymáshoz való viszonyoknak azt a titokzatos összjátékát, amelynek hiányában a dráma,a legkiválóbb színészek előadásában is, elveszti kifejezőképességének legjavát.

A rendezésnek ezt a részét, amely az előadással kapcsolatos, sosem tanulmányozhatjuk elég alaposan. A másik részének,amely a díszletekkel és a kellékekkel foglalkozik, nem akarunk fontosságot tulajdonitahi. Nem mintha nem sértené szemünket a rútság, valahányszor csak színpadon találkozunk vele. Nem mintha érzéketlenek lennénk aszal a művészettel szemben, amely a színek, a forma és a fény segítségével drámai atmoszférát tud teremteni. Három évvel ezelőtt lelkesen üdvözöltük Jacques Rouchéx^ szerencsés kezdeménye/ Az 1862-ben született Jacques Rouché neves francia rendező, a francia színházi elet megújhodásának egyik előharcosa. 1910-től 1914—ig a Théâtre des Arts-ban ültette át reformterveit a gyakorlatba, 1914—tői a párizsi Nagyopera igazgatója lett, ahol nagy érdemeket'szerzett a modern zeneszerzők, Ravel,Ibert, d’Indy stb. müveinek bemutatásával. Több szinházelméleti könyvet is irt.- 48