Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
II. A színigazgató
nyereségvágy, valamint a közös eszmény hiánya. Ami a bulvárszínházakat Illeti, ezek a nagy "sztárok” vadászterületei; ök kényszerítik az Igazgatókra a biztos csőd felé vezető kiadásokat, ők billentik fel az előadás egyensúlyát; elterelik a darabról a közönség érdeklődését, hogy teljes egészében maguknak sajátítsák ki és odáig züllesztlk az Írók tehetségét, hogy azok jó darabok helyett Immár csak alkalmakat szolgáltatnak a színészek csillogására. Az utolsó homogén együttes, amelyet Pranciaországban láthattuk, a Théâtre Libre együttese volt. Közös hit fűzte össze őket, és tudjuk, milyen csodálatosan értette módját igazgatójuk, hogy ezt a hitet kiaknázza. A Vieux-Colombier Színház a maga részéről fiatal, önzetlen és lelkes színészeket gyűjt társulatába,egyetlen ember fennhatósága alatt. Ezeknek a fiatal művészeknek nincs más becsvágya, mint szolgálni a művészetet, amelynek életüket szentelték. A társulat le akarja hántani a színészről a ripacskodás mázát,olyan légkört akar teremteni körülötte, amely alkalmas emberi és művészi kibontakozására, művelni akarja, megtanítani művészetének tudatos alkalmazására és erkölcsére. íme, erre a célra irányulnak majd makacs erőfeszítéseink. Szemünk előtt mindig az lebeg majd, hogy az egyéni adottságokat hajlékonnyá, rugalmassá tegyük és alárendeljük az együttesnek. Harcolni fogunk a technikai fogások öncélusága, mindenféle szakmai torzulás, a specializálódás bénító kórja ellen. És végül legjobb tudásunkkal azon leszünk, hogy ismét igazi emberekké tegyük azokat a férfiakat és nőket, akiknek hivatása eljátszani minden emberi érzelmet és gesztust. Amennyire lehetséges, kivezetjük őket a színházból és megismertetjük őket a természettel ás az élettel! A Vieux-Colombier Színház ^társulata immár két hónap óta teljes létszámban együtt van és megkezdte munkáját. Julius 1-én nyári szállására költözött, falura, Seine- és- 46
