Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

I. A kritikus

A képlet viszont, épp ellenkezőleg, az a Jegy, amely minden középszerű alkotást hasonlóvá tesz egymáshoz: a kivénhedt szakmai tudás paródiája. Azt jelzi,hogy egy hajdani művészi lehetőséget névtelen alakok kerítettek hatalmukba s ez, mihelyt kezükbe kerül, gyártási eljárássá válik és a művészet birodalmából az Iparéba süllyed alá.

"A mi számunkra a képzelet nem létezik. Nekünk semmit nem kell elképzelnünk, nekünk csak látnunk kell."

Ez a szellemes kis mondás Ismét csak az ifjabb Dumáétól származik.

Hát talán a művész szótárában "látni” mást jelent, mint "elképzelni"? Megengednénk mi készséggel, hogy csak lássatok. Csakhogy ti " színházban" láttok mindent. Látásotok, ahogy magatok mondjátok, "bizonyos módon van megszerkesztve". Azaz: megromlott, éppúgy, mint ahogy izlésteket is megmérgezte a belétek rögződött mesterkéltség és a begyakorlott fogások használata. Azt hiszitek, hogy láttok, pedig csak a képlet ugrik mindenütt szemetekbe. Ez a képlet forgat ki számotokra minden jelenséget, ez mocskol be minden őszinteséget. Ti elsősorban és mindenekelőtt színdarabot akartok csinálni. Ez a cél vezérel az anyagválasztásban, az arányok elosztásában, a hatások elrendezésében. Ez teszi hazuggá mozdulataitokat, ez változtatja el hangotokat. Kezetek között a jó téma, az emberi jellem csakhamar "színházzá" zsugorodik - mert a helyükön már előre a közönség moraját és tapsát, valamennyi elgondolható roagálását látjátok. A közönségre számítotok és azt hiszitek, uralkodtok fölötte; holott valójában ők irányítják, úgy szólván automatikusan, spontán látásmódotokat. Alakjaitok még meg sem szólaltak, nektek már fületekbe duruzsol a nézőtér zaja. És ha netán mégis osalódást keltenétek a tömegben, ez korántsem abból ered, mintha eltávolodtatok volna az olcsó szabályoktól; csak ügyetlenül alkalmaztátok őket és hiányzott belőletek az a virtuozitás, amely szerencsésebb társaitokat szemérmetlen bűvésszé teszi.- 13 -