Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
III. Kísérlet a szintézisre
A Népfront tiszavirágéltü uralma alatt sok szó esett arról, hogy a főváros külső területein uj színháztermeket építenek, ügy képzelem, hogy ebből a tervből nem kevés, rendelés híján lévő vállalkozó, építész és díszlettervező kívánt hasznot huzni; jócskán láttam sürögni ilyeneket az 1937-es Kiállítás hivatalos előkészítő bizottságai körül is. Mit értettek "uj" színháztermeken? Egyszerűen azt* hogy tágasabbak és demokratikusabbak lesznek? Ki szabta volna meg a munkatervet? Bizottságok, amelyekben kezdeményezőerő nélküli hivatalnokok, kultúrálatlan képviselők és látókör nélküli üzletemberek ülnek? Kire akarták bizni a terveket? A színház követelményeiben teljesen járatlan építészekre? Milliós költségek árán óhajtották megismételni azokat a siralmasan téves elképzeléseket,amelyek a Chaillot Y / színházban ' már akkor folyamatban voltak és azóta, a szakemberek figyelmeztetései ellenére, meg is valósultak? Mesterségünk gyakorlása során megtaláltunk egy régi esztétikai igazságot, amelyet azóta mindenféle ismételgetnek, de úgy lehet, lényegét nem sajátították el kellőképpen. Eszerint valamely adott drámai alkotás megfelelő színpadi berendezést feltételez. És ugyanígy, sőt még inkább: egy adott építészeti forma megfelelő drámai termést és előadási stílust kiván, rendel, teremt. Ezen a területen u anyagi feltételek és a szellemi alkotás kölcsönhatása szoros és állandó; és ha valamely stilus eredetéről, kialakulásának pillanatáról van szó,elég nehéz pontosan meghatározni, mi volt az elsőrendű, a döntő tényező: a dráma avagy x? A Chaillot-palota monumentális komplexusát a Világkiállitás alkalmából, 1937-ben építettek, az egykori Trocadéro helyén. Színházi szempontból sokan szidták, Jouvet pl. minden rendező végromlásának nevezte, Jean Vilar itt játszó TNP-je azonban bebizonyította, hogy egyedül az épület egyetlen színház színvonalát sem határozza meg.- 113 -