Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

a színház formája. De annyi bizonyos, hogy minden szilárdan körvonalazott, mély gyökeret vert drámai válfaj megfelel egy világos, egyértelmű és állandó szinházépitészeti formának és anélkül nem lehet meg. A görög tragédia nem képzelhető el a görög színpadtól függetlenül, mint ahogy a shakespeare-i dráma sem választható külön az erzsébetkori színpadtól. Attól a pillanattól, amikor a színpad felépítése meginog, az adott drámai költészet alól is kezd kicsúszni a talaj.

Azt mondhatják erre: paradox dolog lenne ma színházakat emelni egy nemlétező drámai forma céljaira, amelyről senki nem tudja megmondani, milyen is lesz.

Valójában mi, akik ki akartunk menekülni a mai színházi feltételek börtönéből, éppen elég tökéletlen kísérletet csináltunk végig, elég sok szárnyaszegett próbálkozásba fogtunk, eleget harcoltunk, kezdeményeztünk, ravaszkodtunk az elmúlt harminc évben - és Így mégiscsak lehet bizonyos előérzetünk, bizonyos sejtelmünk erről az uj drámai formáról, a modern idők misztériumáról, amely felé minden országban lassanként egyre több színházi költő és ujitó közeledik tapogatózva.

Ezért hát az őskoron mi már túljutottunk; jelenleg az újjászületés vágyának korszakát éljük. Valamilyen javaslatnak most már el kell hangoznia. És ez a javaslat tudatos lesz; a szellem és az akarat közös erőfeszítésének gyümölcse.

Ez a javaslat alapulhat a meglévő színházak átrendezésén is. De a kísérlet, amelyet ilyen feltételek között hajtunk végre, soha nem lesz tökéletes és végső következtetést aligha vonhatunk le belőle. Ha pedig uj tervek alapján már most végleges épületeket akarunk felállítani, a munka óriási költségeket emészt majd fel, miivi lesz és véleményem szerint kudarcra Ítélt.- 114 -